12.tétel - Centralizáció, decentralizáció, koncentráció, dekoncentráció PDF

Preview

Summary

Download 12.tétel - Centralizáció, decentralizáció, koncentráció, dekoncentráció PDF

Description

27. Centralizáció, decentralizáció, koncentráció, dekoncentráció A közigazgatási szervezet felépítésének általános elvei alapvetően leíró jellegű alapelvek, tényekből, valós helyzetekből, létező szervek jellemzése során kerültek megállapításra. Ezeket az általános szervezési elveket 2 fő csoportra oszthatjuk: külső elvekre, melyek a közigazgatási rendszerre, szervezetre vonatkoznak; valamint belső elvekre, melyek egy konkrét közigazgatási szerv belső felépítését határozzák meg. A külső elvek közé soroljuk a területszervezési elveket, ide tartozik a centralizáció, a decentralizáció, a koncentráció, és a dekoncentráció elve. Területszervezési elvek Egyes igazgatási feladatok az állam egész területén egységes eljárásban és azonos elvek alapján oldhatók meg, mások akkor teljesíthetők az állampolgárok eltérő igényeinek megfelelően, ha a települési, földrajzi, szakmai, néprajzi, nyelvi, kulturális stb. különbség kifejezésére lehetőség nyílik. Az egység az igazgatási munka és szervezet felépítésének centralizációját, a különbség szempontjai a decentralizáció érvényesülését kívánják meg 1) Centralizáció, dekoncentráció Igazgatási értelemben centralizációról akkor beszélhetünk, amikor vagy a közigazgatás egésze, vagy valamely szektora egy központi szervnek, végső soron a Kormánynak van alávetve. A központi szerv minden végrehajtásban közreműködő szervnek azonos eljárási szabályok kötelező alkalmazását írja elő. A centralizáció a közigazgatásban három tényező együttes fennállása esetén mutatható ki: 1. A hatalom (ideértve a hatásköröket, a döntési jogköröket, a kinevezési felhatalmazásokat) a központi állami szervek kezében koncentrálódik; 2. A közigazgatást végző hatóságok és e hatóságokban alkalmazottak egymással hierarchikus viszonyban vannak; 3. A magasabb hierarchikus fokozaton elhelyezkedő szerv, személy, irányítási joggal rendelkezik a hierarchia alacsonyabb lépcsőfokán találhatóval szemben. A teljes fokú centralizáció azt jelenti, hogy egy adott országban csak egyetlen döntési fórum létezik, s a döntés végrehajtását is a központ szervezi. A centralizáció két módozata alakulhat ki: a) Koncentráció A közvetítők a hierarchikus láncolatnak csupán egy láncszemét alkotják, szerepük a központi szervek parancsainak továbbítására korlátozódik, valamint annak ellenőrzésére, hogy a végrehajtás megtörtént-e. Itt a centralizáció egyben koncentráció is.

b) Dekoncentráció A közvetítő szerveknek saját hatalmuk, döntési jogosítványuk van. A hierarchikus alárendeltség miatt azonban a központ bármikor elveheti a döntés jogát, illetve megváltoztathatja a döntést. Ebben az esetben beszélhetünk dekoncentrációról. A dekoncentráció tehát a centralizáció egyik megvalósulási formája, s nem a decentralizációval rokon irányítási elv. Dekoncentráció esetében a helyi szerveknek nincs önállóságuk, függetlenségük, munkaszervezési szempontból osztanak rájuk döntési szerepet, vezetőit a központi közigazgatás nevezi ki. 2) Decentralizáció Egy bizonyos határon túl a centralizáció nagyon rossz hatásfokú lesz. Ekkor indul meg a decentralizáció folyamata, mely jelenti, hogy  a döntéssel felruházott szervek megsokszorozódnak;  e szervek autonómiáját törvény biztosítja;  a nagyfokú önállósággal rendelkező decentralizált szervek tevékenységének felügyelete csak a törvényesség betartásának vizsgálatára terjedhet ki. A decentralizációnak két fő formája lehetséges:

   

a) Helyi vagy területi decentralizáció Magyarországon a helyi önkormányzatok keretében végzett igazgatás a legtipikusabb megjelenési formája a decentralizált helyi igazgatásnak. A decentralizáció alapvető kritériuma, hogy a szerv vezetőjét a lakosság választja. Előnye: politikai tekintetben a demokrácia megvalósulása, gazdasági szempontból a helyi ügyek gyorsabb, hatékonyabb intézése. A decentralizációnak is lehetnek veszélyei. A helyi hatóságok csak a helyi ügyekre figyelnek, az országos összefüggésekre gyakran nincsenek tekintettel. A decentralizáció túlzott mértéke igazgatási anarchiához vezethet.

b) Technikai decentralizáció  A központi igazgatás szervei a rájuk hárított feladatok ellátásával helyi szinteken működő szerveket bíznak meg, amelyek többnyire köztulajdonban vannak, de lehetnek magántulajdonú intézmények is.  Az állam oktatási vagy egészségügyi feladatait például intézmények látják el, önálló jogalanyisággal és kisebb-nagyobb gazdasági, gazdálkodási önállósággal rendelkeznek.  A közigazgatás tevékenységüket többnyire csak abból a szempontból vizsgálja, hogy betartják-e a törvényeket. A decentralizáció mértéke és formája az eltérő történelmi hagyományok eredményeképpen országonként változó.

 

a) Francia típusú decentralizáció: Elsődlegesnek a nemzeti egység biztosítását tartja. A központi szervek kompetenciája jelentős.

  

A francia megoldásban az igazgatás egységének elve minden más szempontot megelőz, a helyi szervek szerepe másodlagos, kiegészítő. A helyi képviselő-testületek dönthetnek minden helyi ügyben, de a döntéseket a központi szervek vagy helyi kirendeltségeik felülvizsgálhatják. Az igazgatási tevékenységet tőlük független központi szervek irányítása alatt lévő szervek végzik.

   

b) Angol típusú decentralizáció: Az igazgatási feladatokat mindenekelőtt a helyi szervekkel láttatja el. Önálló, reális hatalommal rendelkező szervnek tekinti a helyi közösségeket. Egyedüli követelmény az ügyek gyors és pontos intézése. A központi szerveknek nincs helyi kirendeltségük, megbízottjuk, a minisztériumi feladatokat a helyi szervek szívességként vagy ellenszolgáltatás fejében látják el.

  

c) Volt szocialista országokban: A centralizáció volt a vezető elv, ez a decentralizáció képében jelent meg. A tanácsrendszerben minden ügy egyszerre volt helyi és központi jelentőségű. A helyi szervek intézhették az ügyek széles körét, de a központi szervek azokat megváltoztathatták....