Freudi elmélet , nézőpont PDF

Preview

Summary

Egyik órára készült jegyzet, biztos jól jön majd másnak is...

Description

Freudi elmélet: a gyermekkor fejlődésének szakaszai Lélek és pszichológia , Freud úgy vélte, hogy az első öt életévben a gyermek olyan fejlődési szakaszokon megy át, amelyek hatással vannak személyisége alakulására. Ezeket pszichoszexuális szakaszoknak nevezte el. Az emberek többsége hallott már Sigmund Freudról és híres elméleteiről, mint például az Oedipuskomplexusról. Sigmund Freud zsidó származású osztrák neurológus és pszichiáter, aki a pszichoanalitikus iskola megalapítójaként vált ismertté.

Freud és a személyiségfejlődés szakaszai Freud 5 szakaszt amelyeket "pszichoszexuális fejlődésnek" nevezett. A gyermek fejlődési szakaszai az anatómia egy bizonyos részére koncentrál, és minden szakasz hatással van a gyermek felnőtté válására. Lássuk hát, melyek ezek a szakaszok (melyek elnevezései első hallásra furcsának tűnhetnek) és pontosan mit is akart Freud kifejezni általuk.

A gyermek 1. fejlődési szakasza A 0-2 éves kor az orális fázis. Ebben a korban a gyerekek sokat tanulnak a világról, mindent a szájukba tesznek. Amint meglátnak egy játékot vagy egy szelet süteményt, az első dolguk mindent megkóstolni - ők így fedezik fel környezetüket. Freud szerint, ha a gyermekben jelentősen rögzül ez a stádium, felnőtt korában is lesznek orális viselkedési tünetei: dohányzás, kényszerevés stb.

A gyermek 2. fejlődési szakasza A 2-4 éves kor az anális szakasz. Ez az az időszak, amikor a gyermekek próbálják a bilijüket használni, és tudomásul veszik testüknek ezt az anatómiai részét is. Erre nagy hangsúlyt kell fektetnünk, mert így alakulhat ki a bili használatára való hajlandóság. A nem együttműködő gyermek, kétféleképpen reagálhat: vagy a székletvisszatartást, vagy a bili visszautasítást választja. ● A székletvisszatartást választó gyermek a toalett minden formájának a használatát visszautasítja. Felnőttként - Freud szerint - a székletvisszatartásban szenvedő személy, izgatott, aprólékos, túlságosan szervezett, és olykor antiszociális lesz. ● A visszautasító gyermekek hevesen reagálnak, bepiszkolják a nadrágjukat és egyéb tárgyakat, így tiltakozva a mellékhelység használata ellen. Ezzel azt bizonygatja, hogy a székletét oda teszi, ahova épp ő akarja. A Freudi elmélet szerint a "visszautasító" felnőttek szemtelenek, szervezetlenek, valamint gyakran közömbösek mások érzelmeivel szemben.

A gyermek fejlődésének 3. szakasza A 4-6 éves kor az első nemi szakaszként (vagy fallikus szakaszként) ismert. Ebben a korban a gyermekek tudomást szereznek a saját nemi szerveikről, és gyakran megérintik intim részeiket. Ilyenkor rendkívül fontos a szülő reakciója. Ha a szülő haragszik emiatt, a gyermek piszkosnak fogja tekinteni a nemi szerveit és azt hiszi az olyan valami, amire csak szégyenkezve szabad tekinteni. Ha viszont figyelmen kívül hagyja ezt a viselkedést, annak is többféle következménye lehet. A 2. és 3. szakaszban megjelenik az Oedipus- és az Elektra-komplexus. Az Oedipus-komplexus könnyen leírható. Ennek lényege egy fiú, aki meg akarja ölni az apját, hogy elvehesse az anyját feleségül. A görög Oedipus király című műről kapta elnevezését. A fiú Freud szerint az anyját idealizálja, és egyfajta vonzalmat érez iránta. Féltékeny arra, hogy az apja minden figyelmét az anyja köti le, ő pedig minden figyelmet saját magának szeretne. Le kell győznie az apja iránt érzett ellenszenvét, cserébe eljátssza, hogy le tudja küzdeni ezt a komplexust. Ugyanakkor az anyját egy emberibb szemszögből kell értékelnie. Az Elektra-komplexus esetében a női nemre vonatkozó pszichikus folyamatról van szó, analóg módon.

Az emberek többsége felismeri azt a stádiumot, amikor a gyermekük az egyik szülőt „idealizálja”, azt a szülőt, aki nem hozzá hasonló (az ellenkező nemű szülőt), sőt még féltékeny is, ha az azonos nemű szülő figyelembe részesíti a partnerét. Egyesek nem értenek ezzel egyet, és úgy gondolják, hogy ez azért van, mert az ellenkező nemű szülő újdonság még a gyermek számára, és a gyermeki féltékenység azért jelenik meg ebben a zsenge korban, mert a saját személyük köré összpontosítják figyelmüket. Függetlenül a különböző véleményektől, Freud ezt csupán szexuális balesetnek tekintette.

A gyermek 4. fejlődési szakasza A 6-12 éves kort Freud a „lappangási időnek” nevezte. Úgy vélte, hogy semmilyen pszichoszexuális fejlődés nem történik meg ebben a periódusban. A szexuális késztetések elnyomódnak, a gyerekek pedig csupán a felnőttek által becsült készségek elsajátítására összpontosítanak.

A gyermek fejlődésének 5. szakasza A 12-18 éves kor a második nemi fázis (vagy genitális szakasz) időszaka. Ez pubertáskorban történik, amikor bekövetkezik a gyermek nemi érése. Korai szexuális próbálkozásai meghatározzák felnőttkori viselkedését. Freud szerint, a serdülőknek felnőtt nemi vágyaik vannak, és igyekeznek azokat kielégíteni. Azok a gyermekek, akiket visszautasítanak, talán elszigetelik magukat a világtól, vagy minden különösebb ok nélkül furcsán viselkedhetnek. Akik viszont, megismerhették az egészséges szexualitást, az életben is jól teljesítő felnőttekké válnak.

Freud úgy gondolta, hogy minden fejlődési szakasz teljes volt addig a percig, míg a személy el nem jutott az érettség fokára, és bármilyen hajlammal is rendelkezett élete első éveiben, ez később biztosan megnyilvánul. A mai pszichológusok nem értenek egyet a fejlődés eme megközelítésével, ők úgy vélik, hogy a személyiségfejlődés folytatódik az egész élet során....