Gazdaságpolitika PDF

Preview

Summary

Miért kell gazdaságpolitikával foglalkozni? - A „politikai” viták nagy része valamilyen gazdaságpolitikai kérdés körül forog,  minden állampolgárnak kell – közvetve – gazdaságpolitikai döntéseket hoznia. - A nem elméleti vagy makroökonómiai területen dolgozó közgazdászoknak is érdemes tisztában len...

Description

Miért kell gazdaságpolitikával foglalkozni? -

-

A „politikai” viták nagy része valamilyen gazdaságpolitikai kérdés körül forog,  minden állampolgárnak kell – közvetve – gazdaságpolitikai döntéseket hoznia. A nem elméleti vagy makroökonómiai területen dolgozó közgazdászoknak is érdemes tisztában lenniük a gazdaságpolitika alapjaival: a gazdaságpolitikai környezet az üzleti döntések során is fontos. Csak, mert érdekes.

-

Egy olyan közgazdász, aki saját erőfeszítéséből képes egy héttel (amit szerény sikernek tartanék) hátráltatni egy évi 100 millió dollárt elpazarló kormányzati program megvalósulását, egész életére szólóan kiérdemelte a fizetését”

-

(Coase, R. (1994), Essays on Economics and Economists, The University of Chicago Press, Chicago, Kindle Edition, loc. 966)

Az állam szerepe, az állami beavatkozás indokai, formái Mi a gazdaságpolitika? •

A gazdaságpolitika az állam (a kormány és nem kormányzati szervezetek és testületek) gazdaságot és társadalmat szabályozó, irányító vagy befolyásoló célirányos tevékenysége, amely a pénzügypolitika, versenypolitika, regionális politika és sok egyéb állami szakpolitika alkalmazásával szolgálja a politikai értékeket és érdekeket.

•

Kormányzati döntési eljárások: hogyan hozzák meg, milyen tényezők alakítják azokat a döntéseket, amelyeket összefoglaló néven gazdaságpolitikának hívunk.  Az állami beavatkozás okai és következményei

Az állami beavatkozás indokai A versenyzői piac egyensúlya Pareto-hatékony. Mi dolga van akkor az államnak? •

Allokáció: javítani az erőforrás-elosztás hatékonyságát, amikor a piaci allokáció valamilyen oknál fogva mégsem hatékony (pl.: közjavak, infrastruktúra)

•

Stabilizáció: a gazdasági ingadozások kisimítása, az „output-rés” csökkentése (fiskális és monetáris politika (egy része))

•

Redisztribúció: a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeinek korrekciója (adózás, transzferek, jóléti politika)

Az állami beavatkozás indokai: allokáció Piaci kudarcok: a piaci egyensúly nem vezet Pareto-hatékony eredményre. •

Monopólium

A belépési korlátok miatt a piac nem versenyzői  kisebb mennyiség, magasabb ár, hatékonyságveszteség  a versenyzői feltételek visszaállítása lehet a cél (pl. versenypolitika). Nem minden esetben kívánatos megszüntetni a monopóliumokat (természetes monopólium). •

Közjavak

•

Hiányzik a kizárhatóság vagy a rivalizálás  potyautas probléma (pl. közutak fenntartása)

•

Externáliák

Az egyén nem viseli cselekvésének minden hasznát vagy költségét  környezetvédelemi politika, nagyarányú elbocsátások szabályozása, nagyméretű pénzügyi intézmények csődjének magakadályozása. •

Nem tökéletes információ (információs aszimmetria)

Az eladó és a vevő nem azonos módon informáltak (tipikus példa: biztosítás, hitelezés)  az állam feladata lehet az információnyújtás. •

Nem teljes piacok

Bizonyos javaknak nem jön létre piacuk, habár hatékony lenne  az állam helyettesíti a piacot. Pl. oktatási költségek fedezésére nyújtott hitelek. A kormányzat allokációs szerepe: összefoglalás példákkal piaci kudarc

gazdaságpolitikai válasz

monopólium

versenyszabályozás: vállalategyesülés tiltása, kartellek tiltása, tisztességtelen verseny tiltása, stb.

közjavak

állami termelés, kormányzati vásárlás

(közvilágítás, honvédelem) negatív externália (kárfelelősség nélküli szennyezés) pozitív externália

Pigou-adó: a szennyező adóztatása

az innováció támogatása, szabadalmi jog

(innováció túlcsorduló haszna) információs aszimmetria

kötelező biztosítás

(egészségügy) nem teljes piacok (az oktatási hitelek piaca)

a hitelezés állami támogatása, állami hitelezés

Az állami beavatkozás indokai: redisztribúció Nem hatékonysági, hanem igazságossági szempontok vezérlik  szükség van egy olyan normatív elvre, amely megmondja, hogy mi igazságosabb: Hogyan lehet az egyének közötti jövedelemelosztást összehasonlítani igazságosság alapján? Általában átváltás van a hatékonyság és az egyenlőségként felfogott igazságosság között, mert a nagyobb újraelosztás torzítja azoknak az ösztönzőit, akik a jövedelmet megtermelik (ld. adózás, részletesen később) Az állam a pénzügyi és reálfolyamatok szabályozója Tipikus példa: állami költségvetés megalkotása, a jegybanki alapkamat változtatása  költségvetési (fiskális) és monetáris politika Keynesi makroökonómia  az 1950-es évek óta fiskális és monetáris politikát tartják az állam egyik legfontosabb tevékenységének  a stabilizációs politika viszonylag új dolog. A reálfolyamatokban is aktívan beleszólhat az állam: infrastruktúra megújítása, elmaradott területek fejlesztése, munkaerő átképzése, nagy beruházások stb. •

Az állam sok szabályozó szervezet révén közvetlenül is jelen van a gazdasági életben

•

A gazdaság működési szabályainak meghatározásával az állam a társadalmi rendet, a jogrend, a közösségi működés fenntartását vagy megerősítését szolgálhatja.

•

Általában a kormánytól szervezetileg független szereplők végzik: jegybank, bíróság, versenyhivatal

•

Önszabályozás is lehetséges: gazdasági kamara, szakmai szövetség, stb.

A gazdálkodó állam Mennyire aktív az állam közvetlen gazdasági szereplőként? •

A pénzügyi és reálszabályozás nem indokolna annyira kiterjedt államot és állami szektort, mint amekkorát a fejlett világ országaiban tapasztalunk.

•

Nemcsak az állami szektor, de az állami tulajdon is viszonylag nagy arányú, bár országról országra eltér.

•

A világ majdnem minden országa vegyes gazdaság: magántuladonú és állami tulajdonú szektor is található benne. A két szektor céljai eltérnek: –

magánszektor: profitra való törekvés;

–

állami szektor: gazdaságpolitikai, politikai cél (egy-egy terület fejlesztés, a foglakozatás növelése, a politikai kampányban résztvettek „kifizetése”, stb.)

A politikai állam A gazdaságpolitika egyben a politika része is: a gazdaságpolitikai kérdések politikai viták során dőlnek el. A közfelfogás is eltér abban a tekintetben, hogy az államnak mennyire kell intervencionista módon viselkednie. Két szélsőség: •

Tervgazdaság (szocializmus): magántulajdon szerepe minimális, aminek a hatására nemcsak a gazdasági, hanem a politikai szabadság is csorbul.

•

Minimális állam: az államnak csak a játékszabályokat kell meghatároznia és kikényszerítenie. (laissez faire, éjjeliőr-állam).

•

A gazdaságpolitika eltér országonként és kormányonként: vannak bizonyos országokra jellemző intézményi megoldások és gazdaságpolitikai eszközök, és a gazdaságpolitikát befolyásolja az ideológia (világkép) is.

•

A kormányzati működés mértékét és jellegét befolyásolja az általános jogi keret, politikai intézményrendszer, a kormány mögött álló érdekek és érdekcsoportok, illetve az értékrend (ideológia) is.

•

A döntés lehet társadalmi érdekegyeztetés eredménye.

•

A kormány mozgásterét befolyásolják a nemzetközi szervezeteken belüli szabályok, az előző kormányok által vállalt kötelezettségek.

Az állami kiadás aránya a GDP-hez viszonyítva néhány európai országban

Object3

Az állami kiadás aránya a GDP-hez viszonyítva (százalékban) Magyarországon

Object5

Az állami beruházások aránya az összes beruházáson belül, 2015

Közérdek, közjó Ha a gazdaságpolitikának a közérdeket (közjót) kell szolgálnia, először a közérdeket kell definiálni. •

Hogyan határozható meg a közérdek és hogyan kell azt érvényesíteni?

•

Mit mondanak a különböző közgazdasági iskolák a közjó érvényesítéséről?

Lehet-e aggregálni a preferenciákat? 1. példa Feltevések:

három szavazó (egyén, vagy csoport): X, Y, Z három alternatíva (törvényjavaslat): A, B, C. ismertek a preferenciák: X:

A≻B≻C

Y:

B≻C≻A

Z: C≻B≻A A társadalmi preferenciákat többségi szavazással alakítjuk ki:

B≻A

C≻A

B

B≻C≻A

2. példa Feltevések: három szavazó (egyén, vagy csoport): X, Y, Z három alternatíva (törvényjavaslat): A, B, C. Ismertek a preferenciák: X:

A≻B≻C

Y: B≻C≻A Z: C≻A≻B A társadalmi preferenciákat többségi szavazással alakítjuk ki:

A≻B

B≻C

C

A≻B≻C≻A

Lehet-e aggregálni a preferenciákat? Arrow-féle lehetetlenségi tétel Nem létezik olyan társadalmi jóléti függvény, amely univerzális értelmezési tartománnyal rendelkezik, és kielégíti az irreleváns alternatíváktól való függetlenségre, a Pareto-elvre, és a diktatúra hiányára vonatkozó feltételt. •

Univerzális értelmezési tartomány: az egyéni preferenciák bármilyen kombinációjára vonatkozóan képes társadalmi rangsort képezni.

•

Irreleváns alternatíváktól való függetlenség: két alternatíva, x és y, társadalmi rangsora csak attól függ, hogy az egyének hogyan rangsorolják ezt a két alternatívát, és nem függ attól, hogy hogyan rangsorolnak egy (irreleváns) harmadikat.

•

Pareto elv: Ha minden egyén preferálja x-et y-hoz képest, akkor a társadalmi rangsor is ez.

•

A diktatúra hiánya: nincs olyan szavazó, akinek egyéni preferenciarendezése mindig megegyezne a társadalmi preferenciarendezéssel.

•

Az Arrow-féle lehetetlenségi tétel üzenete az, hogy nem lehet „a társadalom”, „az ország” preferenciáját úgy megalkotni, hogy az az egyéni preferenciákkal szembeni racionalitási követelményeknek megfeleljen.

•

Elvi okokból sem lehet elvárni azt, hogy egy-egy közösségi döntés mindenkinek megfeleljen.

•

 A közjó fogalmát és azt, hogy az államnak milyen faladatokat kell ellátnia ennek elősegítése érdekében, vita övezi.

Nézetek a közjó érvényesítéséről: mire törekedjen az állam? A legtöbb kormány törekszik arra, hogy • • • • • • •

fenntartsa a gazdasági fejlődést (növekedést), és kisimítsa a konjunktúra-ciklusokat; megőrizze a pénz értékét, és a folyó fizetési mérleg egyensúlyát; a társadalom erőforrásainak minél teljesebb mértékben hasznosítsa (a foglalkoztatottság); a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket az igazságosnak ítélt szint alá csökkentse. Egyéb célok: Szocializmus: anyagi javak termelése Merkantilizmus: a folyó fizetési mérleg pozitív egyenlege Populizmus: az egyenlőtlenségek felszámolása

A gazdaságpolitika elméleti megközelítései 1. Pozitív megközelítés A közgazdász külső megfigyelőként jelenik meg. A gazdaságpolitikai intézkedések exogén hatásokként értelmezendők. Példa : Milyen hatása van az adócsökkentésnek a kibocsátásra? Milyen hatása van a jövedelemadó-kulcsok csökkentésének a foglalkoztatottságra? 2. Normatív megközelítés A közgazdász a tanácsadó szerepében van, aki egy „jóindulatú uralkodónak”, „társadalmi tervezőnek” ad tanácsokat.  Az alternatívák összehasonlításához szükség van egy mércére a költségek és a hasznok összevetéséhez (társadalmi jóléti függvény). Számolni kell az információs, intézményi és politikai korlátokkal  a második legjobb megoldás keresése. Példa: ingyenes zeneletöltés elterjedése  Hogyan kompenzáljuk a zenészeket? Első legjobb megoldás: egyösszegű adó kivetése azokra, akik az ingyen letöltött zenét hallgatják. Megvalósítható ez? Második legjobb: a zenelejátszók illetve üres CD-k, stb-k adóztatása, és a bevétel szétosztása a zenészek között. Másik példa:

Hogyan növeljük a foglalkoztatottságot? A marginális adókulcsok csökkentése  a hatékonyság növekszik, de az egyenlőtlenség is  hogyan mérjük össze a hasznot és a költséget?  értékítéletre van szükség. Állami programokat, képzéseket indítunk  növelni kell az adókat  kinek az adóját növeljük?  hogyan vetjük össze az ebből származó hatékonyságveszteséget a foglakoztatás vélt növekedésével? 3. Politikai gazdaságtan A pozitív megközelítéshez hasonlóan a közgazdász nem a tanácsadó, hanem a külső megfigyelő szerepét veszi fel. A gazdaságpolitikai döntések endogén változók: a (gazdaság)politika alakítóinak motivációit modellezzük.  A normatív döntéshozatalnak a „rezsim” szabályaira kell vonatkoznia a szereplők ösztönzőinek vizsgálatán keresztül  a gazdaságpolitikát szabályozó szabályokról tudunk normatív ítéleteket hozni. Példa: Miért nagy a költségvetési hiány bizonyos országokban?  Milyen a választási rendszer? Milyen intézményes (alkotmányos) korlátjai vannak a gazdaságpolitikának? Milyen az alkotmányos berendezkedés? Milyen a szavazók, pártok ideológiája? stb. Mit csinál a gazdaságpolitikus? Milyen döntéseket hoznak a gazdaságpolitikai döntéshozó? 1. Meghatározza és kikényszeríti a gazdaság „játékszabályait”: versenyszabályozás, iparágak szabályozása, stb. 2. Adók és állami kiadások meghatározása 3. Valutakibocsátás, monetáris és árfolyampolitika 4. Javak és szolgáltatások előállítása: egészségügy, oktatás, energia, stb. 5. Problémák megoldása (vagy annak színlelése): bértárgyalás, tömeges elbocsátások, válságok „megoldása” 6. Nemzetközi tárgyalások folytatása A gazdaságpolitika egy általános modellje

Eszközök: alapkamat, kormányzati kiadás, adók, stb

Intézmények: Független jegybank, A bérmegállapítás szabályai, A politikai szabályok, stb

Célok: stabil árszínvonal, alacsony munkanélküliség, igazságosabb jövedelemelosztás

Célok, eszközök és intézmények: -

Célok (nem feltétlenül konzisztensek egymással): az életszínvonal növelése, árstabilitás, egyenlőség növelése, szegénység csökkentése, stb.

-

Eszközök: fiskális politika, monetáris politika, szabályozás, direkt és indirekt adók, támogatások, transzferek, eseti döntések.

-

Intézmények: az emberi interakciók emberek által létrehozott korlátai: a különböző piacok működését szabályozó törvények, alkotmányos korlátok, informális szabályok (szokások, szabályok, vallás, egyéb kulturális szabályok).

Gazdaságpolitikai célok és eszközök: a Tinbergen szabály Az összes gazdaságpolitikai cél eléréséhez legalább ugyanannyi gazdaságpolitikai eszközre van szükség.  Ha a célok száma nagyobb, mint az eszközök száma, a gazdaságpolitikai átváltásokkal (trade-off) szembesül (Pl. rövid távú Phillips-görbe) Strukturális reform és gazdaságpolitikai menedzsment Másik gazdaságpolitikai cél

Strukturális reform

Gazdaságpolitikai menedzsment

A gazdaságpolitikai gondolkodás fő irányzatai Gazdaságpolitika történelmi áttekintésben

1. Az I. világháborúig tartó szakasz: a klasszikus liberális gazdaságpolitika korszaka 2. A két világháború közötti szakasz: a protekcionizmus és intervencionizmus különböző formái 3. A II. világháború után: a két világrend szembenállása a gazdaságpolitikában is megjelenik 4. 1989-90 után: a globalizációs folyamatok felerősödése A 19. század A be nem avatkozás a meghatározó gazdaságpolitikai álláspont Szabadkereskedelem (Pax Britannica) Aranystandard  viszonylag stabil árfolyamok és árszínvonal, szabad tőkeáramlás Az első globalizációs korszak: Nagyarányú nemzetközi tőkeáramlás és kereskedelem: Jellemző a fejlettek tőkekivitele és a fejlődők tőkebehozatala; a tőkekivitel főleg adósságot megtestesítő értékpapírokat jelentett. A két világháború között A háború alatt hadigazdaság: nagy adókat vetnek ki, felfüggesztik a szabadkereskedelmet, felfüggesztik az aranystandardot  pénznyomás  infláció Az állam nem vonult vissza a korábbi keretek közé. 1929-33-as válság  felerősödtek a nagyobb állami szerepvállalást hangsúlyozó nézetek. Az állami beavatkozás növekedett (pl. New Deal). Protekcionista és merkantilista gazdaságpolitika és versengő leértékelések. Protekcionizmus: vámokkal, az import és az export szabályozásával, a hazai vállalatoknak adott kedvezményekkel, árfolyameszközökkel védik a külföldi versenytől a hazai termelőket. Merkantilizmus: a kormány arra törekszik, hogy az exportot serkentse, az importot pedig visszafogja (a folyó fizetési mérleg pozitív legyen). Kommunizmus: a Szovjetunióban bevezették a totális állami tulajdont – tervgazdaság. Korporatív döntéshozatal (fasiszta Olaszország): korporációba (testületbe) kényszeríti a munkaadókat és a munkavállalókat és az így kreált testülettel a kormány országos szinten dönt a fontos kérdésekről: bérek, profitok, gazdaságfejlesztés. A korporativizmus demokratikus formáját szokás neo-korporativizmusnak hívni. A II. világháború után 50-es évek: gyors gazdasági növekedés a fejlett világban. Kapitalista és kommunista szembenállás  növekedésközpontú gazdaságpolitika. Nyugaton keresletszabályozás, a keynesi gazdaságpolitika fénykora. Keleten népgazdasági tervek

Az 1970-es évektől egyre nyilvánvalóbbá vált a szocializmus gazdaságtalan működése, innovációra való képtelensége, rossz ösztönzők kialakulása. A „globális korszak” (1990 után) A nemzetállamok szerepe és jelentősége változik (csökken?) Az államközi együttműködések átfogó rendszere jött lére: ENSZ, IMF, WB, WTO, EU, szabadkereskedelmi egyezmények  a nemzetállamok szuverenitásuk egy részét ezekre ruházták át. Ez korlátot szab a nemzeti gazdaságpolitikák számára, de jelentőségük továbbra is nagy.

A Wagner-törvény Adolph Wagner, 1883 A kormányzat mérete, ha azt a közkiadásokkal mérjük, gyorsabban növekszik, mint a jövedelem, mert •

az államnak növelnie kell az adminisztrációra és a közrendre szánt kiadásokat;

•

az elosztási kérdések egyre fontosabbak;

•

nő az igény a magánmonopóliumok ellenőrzésére.

A kormányzati kiadások és bevételek aránya a GDP-hez viszonyítva az USA-ban 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 00 11 22 33 44 55 66 77 88 99 10 21 32 43 54 65 76 87 98 09 18 18 18 18 18 18 18 18 18 18 19 19 19 19 19 19 19 19 19 20 bevétel

kiadás

A kormányzati kiadások és bevételek aránya a GDP-hez viszonyítva az Egyesült Királyságban 70

60

50

40

30

20

10

0 30 36 42 48 54 60 66 72 78 84 90 96 02 08 14 20 26 32 38 44 50 56 62 68 74 80 86 92 98 04 10 18 18 18 18 18 18 18 18 18 18 18 18 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 19 20 20 bevétel

kiadás

Az állam mérete Az állam mérete (kormányzati fogyasztás, reálértéken) a magas jövedelmű OECD országokban és a többi országban

A gazdasági szabadság történelmi indexe az OECD-országokban 1850-2007

Az elméletek jelentősége A gazdaságpolitika alakításában szerepe van

•

a történelmi tapasztalatoknak (USA: pénzügyi szabályozás és a munkanélküliség elleni fellépés, Németország: az inflációval szembeni attitűd);

•

a politikai érdekeknek (szavazatmaximalizáló logika, érdekcsoportok);

•

gazdaságpolitikai, közgazdasági iskolák, meghatározó eszmeáramlatok  koronként vannak közös jegyek a gazdaságpolitikában

Gazdaságpolitikai konszenzus a 19-20. század fordulóján •

Monetáris politika: az aranytsandard által meghatározott: stabil pénzkínálat (kisebb ingadozásokkal)  stabil árszínvonal (kisebb inflációs és deflációs periódusokkal). Nincs lehetőség a pénzkínálat eseti változtatására.

•

Fiskális politika: –

Kormányzati pénzügyek ~ családi pénzügyek  lehetőleg kiegyensúlyozott költségvetésre kell törekedni

–

az államadósság a jövő generációit terheli

–

a kormányzati kiadások költségeit a jelenlegi politikai közösségnek kell viselni  a deficit háborúk idején megengedett, de békeidőben viss...