Politológia ZH/Vizsga PDF

Preview

Summary

Pál Gábor előadásainak diái ...

Description

POLITOLÓGIA Rövid összegezés: 7 állítás 1. A politológia (= politikatudomány) nem politikai elemzés, politikai tanácsadás, politikai újságírás 2. Az egyik legrégebb óta létező, és mégis az egyik legújabb tudomány 3. A politikatudomány elméleti társadalomtudományEgy az emberi együttélés sajátos törvényszerűségeit vizsgáló (tárgya: politika) 4. Eredményeire, elméleteire általában nem lehet közvetlenül politikai cselekvést, politikai döntést alapozni 5. Társadalmi haszna közvetett 6. Világszerte elég alacsony presztízsű tudományág 7. Sokszínű tudományág: többféle módszert/megközelítést alkalmaz  A politikatudomány sokszínűsége: - Többdimenziós kutatási tevékenység: A politika világának három dimenzióját vizsgálja - Többféle vizsgálati megközelítést alkalmaz: Hat fő kiindulópont a politika kutatása során - Több társadalomtudományhoz is kapcsolódik, több al-diszciplínája alakult ki - Többféle kutatási módszert alkalmaz Viszonylag sok közkeletű félreértés a politológiával, a politológusok tevékenységével kapcsolatban - Ezeket érdemes már az elején tisztázni •Politológia = politikatudomány (nem újságírás, nem gyorselemzés, nem tanácsadás) •Politológus = a politika világának kutatója (nem politikus, nem/nem feltétlenül gyakorlati szakértő, nem háttérember) A politológia, a politikatudomány = •A politika világának elméleti célú és jellegű •módszeres •és elfogulatlan megismerése. - NEM: „szakértés”, pártok segítése, a közvélemény befolyásolása, politikai ideológiák képviselete, nem „politizálás” Mit csinál a politológus? 1. Kutat - elméleti hipotéziseket fogalmaz meg, ezeket vizsgálja; rendszerezett adatgyűjtésre épülő, elméletileg megalapozott magyarázatokat keres a politika világának jelenségeire - kutatási eredményeit tanulmányok, könyvek és konferencia-előadások formájában közzéteszi 2. Oktat - Jellemzően a felsőoktatásban

Politológus mint végzettség (diploma)a politológus mint foglalkozás • Tág értelemben vett politológus :mindenki, akinek ilyen diplomája van

• Szűk értelemben vett politológus: a munkája során valamilyen kapcsolódó szakmai tevékenységet végez, kutat, oktat A politikatudomány kialakulásának ideje vitatott •Két fő álláspont: 1. Antikvitás, ókori Görögország I.e. IV. sz. Platón, Arisztotelész mint korai politológusok (ld pl. Leo Strauss értelmezését) 2. USA, NyEu, XIX.sz.-XX.sz. fordulója (ld. pl. Max Weber értelmezését) •A két álláspont különbségét az adja, hogy nem egyértelműen definiálható, milyen szempontok alapján számít valami „tudományos” tevékenységnek •A két álláspont összebékítése: a politikatudomány mint elméleti megismerési tevékenység, mint tág értelemben vett „tudomány” több mint 2000 éve alakult ki (azaz „régi”) •A politikatudomány, mint mai értelemben vett, modern, önálló, professzionális szaktudomány valamivel több mint egy évszázada alakult ki (azaz „új”, fiatal) A politikatudomány helye és jellege •Milyen típusú tudomány a politológia? •Hol helyezhető el a tudományok rendszerében? •A tudományok mely csoportjába tartozik? •Milyen ebből adódó jellegzetességei, sajátosságai és korlátai vannak? Természettudományok • Az emberen kívüli világot, az ember tevékenysége nélkül kialakult jelenségeket vizsgálja

Társadalomtudományok •Az emberi világot, az ember által létrehozott és/vagy működtetett jelenségeket vizsgálja

•Földtudományok, geológia, geográfia, csillagászat, fizika, kémia stb.

•Szociológia, közgazdaságtan, történettudomány, jogtudomány, kulturális antropológia

•Egzaktság, számszerűsíthetőség •Mérések, mérőeszközök •Törvényszerűségek, szükségszerű összefüggések •Előrejelzés képessége

•Politológia - (…lógia – „logosz” – tan) •Korlátozott, kismértékű egzaktság és számszerűsíthetőség

•„Kemény tudomány”

•Mérések és mérőeszközök korlátozott, kismértékű használatósága

•Kívülállás, objektivitás, semlegesség

•Valószínűségi összefüggések

•„tény” és „érték” elválasztása, avagy „értéksemlegesség” (Max Weber)

•Korlátozott/nem létező előrejelzési képesség •„Kemény tudomány”? •Kívülállás? Objektivitás? •„tény” és „érték” elválaszthatósága?

•„Értéksemlegesség”?

Az ún. „elméleti” és az ún. „alkalmazott” tudományok különböznek egymástól •Elméleti természettudomány alkalmazott természettudomány •Elméleti társadalomtudomány  alkalmazott társadalomtudomány - Az elméleti célú-jellegű kutatások másmilyenek, másra szolgálnak, mint az alkalmazott kutatások Az elméleti tudományok/kutatások a világ megismerését, rendszerezett, elméleti jellegű megértését szolgálják (pl. elméleti fizika) •Az alkalmazott tudományok/kutatások (pl. mérnöki tudományok) felhasználható eredményekre törekszenek, új eszközök, technológiák, találmányok előállítását szolgálják •A politológia elméleti társadalomtudomány (nem alkalmazott!) •A politika világának elméleti megismerését , leírását és megértését célozza (nem „társadalmi mérnökség”) – eredményeire közvetlenül nem lehet politikai cselekvést alapozni A politikatudomány „teljesítménye” nehezen megítélhető (milyen mérce alapján: idézettség? díjak? Felfedezések, „társadalmi haszon?”) •„Társadalmi haszna” inkább csak közvetett: 1. növeli a társadalom tudásszintjét 2. képes megalapozni a kritikus, kreatív, önállóan gondolkodó, tudatos állampolgárok nevelését 3. elméleti kereteket ad a gondolkodáshoz 4. „ötleteket” adhat a társadalmi problémák megoldásához, újszerű politikai intézkedések alapjává válhat, ezáltal segítheti az innovációt (de nem a rák gyógyszerének felfedezése) •A politikatudomány presztízse, elismertsége alacsony (az Egyesült Államokat kivéve) A politikatudomány alacsony presztízsének okai (Lánczi, 2003) 1. modern, önálló szaktudományként nagyon fiatal, és nem mindenhol, csak demokráciákban van jelen 2. Információhiánnyal küzd, nem képes teljes egészében megismerni/leírni tárgyát (csak nyilvános, hozzáférhető adatokkal dolgozik) – információbőség + „érdemi” információk hiánya 3. Kutatási témái függenek az adott közösség szükségleteitől , igazodnia kell az adott közvéleményhez és politikai kultúrához (azt vizsgálja, amire az adott országban/korban kíváncsiak) 4. A politika, a politikus nem szorul rá a politikatudományra (nem alapja a gyakorlati cselekvésnek) 5. Nem akrobatikus mutatvány, nem „agysebészet” – a józan ész felér hozzá (az egyszerű, tájékozott állampolgár is eljuthat bizonyos következtetésekig, nincs akkora tudáskülönbség, mint pl. a fizikánál) A politikatudomány sokszínűsége a) A politika vizsgálatának „többdimenziós” jellege •A politika fogalmának hármassága: a politológiai „háromszög” 1, politics

2, polity 3, policy • A politikatudomány vizsgálati „dimenziói” 1, politics - hatalom megszerzéséért és megtartásáért való küzdelem - egymással ütköző értékek, érdekek és cselekvések - a politika szereplői közti konfliktusos folyamatok - „pártpolitika” 2, polity - a politika mint intézményrendszer - a politika intézményei - a hatalmi működést keretbe foglaló berendezkedés - a rögzült szabályok és eljárások, a szervezeti struktúrák 3, (public) policy - a hatalom alkalmazása a társadalmi problémák és igények kezelése érdekében - a kormányzati döntések és intézkedések - szakpolitikák, közpolitika b) a politikatudomány vizsgálati megközelítései 1, intézményközpontú (institucionalista) 2, viselkedésközpontú (behaviorista) 3, csoportalapú (pluralista) 4, rendszerközpontú (strukturalista-funkcionalista) 5, stratégia- és ésszerűség-központú (racionális választás-elméleti) 6, szöveg- és jelentésközpontú (diszkurzív) c) A politológia rész-területei, al-diszciplínái - politikai filozófia. - politikai gazdaságtan politikatörténet -nemzetközi politikai viszonyok - politikai eszmetörténet - politikai szociológia - politikai pszichológia - politikai kommunikáció - politikai antropológia d) A politikatudományban alkalmazott vizsgálati módszerek 1, kvantitatív (mennyiségi) 2, kvalitatív (minőségi) 3, komparatív (összehasonlító) A politikatudomány intézményi keretei 1. APSA (American Political Science Association)-1903 2. IPSA (International Political Science Association)-1949 3. ECPR (European Consortium for Political Research)-1970 II. A politikai gondolkodás alapfogalmai A téma fontossága •A fogalmak tisztázása a megismerés/megértés alapvető feltétele •Miről gondolkodunk? Mit vizsgálunk? Mire irányul a figyelmünk? Miről beszélünk? •Ennek meghatározásához szükséges a használt kifejezések valamilyen fokú definiálása

•A fogalmak tisztázása egyben a tudományos tevékenység alapvető feltétele is •Szükséges a tudományos eredmények közléséhez (cikkek, tanulmányok), a tudományos párbeszédhez (konferenciák), az oktatáshoz stb. •A fogalmak tisztázatlansága félreértésekhez vezet, nehezíti a megismerést •Ezért többnyire minden tudományos vállalkozás (kutatás, cikk, előadás) a fogalmak meghatározásával kezdődik A politika alapfogalmainak lehetséges megközelítései: 1. Leíró megközelítés (Weber) 2. Normatív megközelítés (Platón) 3. Történeti-jelentéstani megközelítés (Koselleck) 4. Kritikai megközelítés (Marx, Foucault) A politikatudomány fogalomkészlete 1. Régi és új fogalmak a) Régi – antik, ókori eredetű - politika, állam, demokrácia stb. b) Új – XX.sz. – általános választójog, parlamenti küszöb, politikai kultúra stb. 2. Más tudományágaktól átvett és saját a) Más tudományágaktól átvett •Szociológiától: pl. társadalmi osztály, elitkörforgás, szocializáció •Pszichológiától: pl. attitűd, sztereotípia, empátia •Közgazdaságtan: pl. ipari forradalom, források elosztása, bruttó hazai termék b) „Saját fogalmak”: kétpártrendszer, bizonytalan szavazó, konszenzusos demokráciamodell 3. Szélesebb körben használt fogalmak és speciális szakkifejezések a) Szélesebb körben használt fogalmak (politikus, állampolgár is használja, csak máshogyan, más célra): állam, hatalom, választás b) Speciális szakkifejezések: fölös többségű koalíció, illékonysági index Alapfogalmak: 1. Politika 2. Állam 3. Hatalom/uralom 4. Legitimitás 5. Szuverenitás 1. A politika fogalma (gör. „polisz”-ból) •Meghatározása tulajdonképpen az egész tudományág tárgyának, összes kutatási területének lehatárolását jelenti •Ezzel együtt sem könnyű feladat; koronként és kultúránként eltérő, hogy „mi a politika” •A fogalom jelentésváltozásainak két nagy szakasza: 1. Klasszikus politikai gondolkodás időszaka 2. Modern politikatudomány időszaka 1.1. A politika fogalma a klasszikus politikai gondolkodásban a) Etikai megközelítés •A politika: az igazságosság megvalósítása, a boldog élet elérése, a közösségben való létezés, az Isten által elrendelt uralmi viszonyok, a politikai erények kifejlesztése, magasabb rendű célok megvalósítása

b) Realista megközelítés •A politika: hatékony cselekvés a hatalom megszerzése és megtartása érdekében; a kormányzás tapasztalatokon alapuló technikái; hatalmi egyenlőtlenséggel járó uralom a béke és a biztonság megteremtése céljából; a politikum lényege az ellentét, az ellenségeskedés és a harc 1.2, A politika fogalma a modern politikatudományban a) Institucionalizmus •A politika: a politikai/állami intézmények összessége, azok elrendezése és működtetése b) Pluralizmus •A politika: a társadalmi csoportok/érdekcsoportok viszonyrendszere, versengése, illetve az állami vezetők közvetítő tevékenysége c)Rendszerelmélet •A politika: a társadalom egyik alrendszere; szorosan összefüggő elemekből álló, környezetétől elkülönülő, ám azzal kölcsönös függésben levő egység; szerkezete van (struktúra), feladatokat lát el (funkciók); személytelen önműködéssel bír, programot, kódot követ (logika) A politika fogalmának felbontása – a politika részterületei (az angol kifejezések alapján) 1. Politics – versengés és harc a (köz)hatalomért, erőfeszítés a (köz)hatalom megszerzésére és megtartására, konfliktusos folyamatok - „pártpolitika” 2. Polity – közéleti intézményrendszer, a közösség politikai berendezkedése 3. Policy – közfeladatok ellátása, kormányzás, „szakpolitikák” A politika fogalmának főbb tartalmi elemei •Közélet •Közügyek intézése •A közhatalom megszerzése és megtartása •A közösség irányítása A politika fogalma itthon pejoratívan, negatívan cseng ( = korrupció, hazugság) •Oka – részben a rossz tapasztalatokból fakadó hangulat, a kiábrándultság —részben a fogalom leegyszerűsítő használata •(politika = pártpolitika = anyázás + hazudozás + zsebek megtömése) •(politika = pártpolitika = a hatalom mint öncél) 2. Az állam fogalma (a lat. „status”-ból; ill. civitas, res publica, regnum) • A közhatalmi szervek és testületek összessége 1. Főhatalommal, azaz szuverenitással rendelkezik. 2. Közösségi jellegű, szemben a társadalom magán- vagy csoportérdekeket képviselő intézményeivel. 3. Legitim módon gyakorolja a hatalmát, 4. egy adott területen, 5. meghatározott népesség fölött. - Állam  Kormány („government” - ne keverjük össze!) - Kormány – az állam (legaktívabb) része, a végrehajtó hatalom csúcsszerve Államforma Kormányforma a) Államforma: az ország politikai rendszerének alapját képező végső elvek összessége - (Milyen elv alapján ruházódik át a hatalom?)

- Államforma: Monarchia (öröklés) és köztársaság (választás/kinevezés) b) Kormányforma: a hatalma ágak egymáshoz való viszonya, ennek milyensége; az ország tényleges működését meghatározó intézményi berendezkedés - Kormányformák: prezidenciális (elnöki) és parlamentáris - (átmeneti – fél-prezidenciális) 3. A hatalom fogalma (lat. „possum”-ból; power, pouvoir) •Eredete – képes valamire, meg bír tenni vmit •Tág értelmű, sokjelentésű kategória •A politikai hatalom szűkebb fogalom, mint az általában vett hatalom •Mindig közhatalom, a közügyek intézése feletti hatalom (arra való képesség) •A (köz)hatalom egyszerre a politika célja és eszköze A hatalom fogalmának nincs egységes meghatározása (Lánczi, 2003) 4 (+1) főbb értelmező-magyarázó modell 1. Akarati befolyásolás (voluntarista modell) 2. Egyeztetett cselekvés (kommunikatív modell) 3. Társadalmi helyzet, társadalmi pozíció (strukturalista modell) 4. Mindent átható társadalmi képződmény (posztmodern modell) 1, Akarati befolyásolás (voluntarista modell) •Hatalom: A képes szándékainak megfelelően aktívan befolyásolni B viselkedését; B azt teszi, amit A akar 2, Egyeztetett cselevés (kommunikatív modell) •Hatalom: Megállapodás, megegyezés a közfeladatokkal kapcsolatban; részvétel a közbeszédben, a közös döntésekben 3, Társadalmi helyzet, társadalmi pozíció (strukturalista modell) •Hatalom: a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíció; fölérendeltség, fölény; a helyzetből adódó kiváltság, vagyon, befolyás, erő birtoklása 4, Mindent átható társadalmi képződmény (posztmodern modell) •Hatalom: minden emberi viszonyt átható személytelen erő; központ nélküli; király nélküli királyság; társadalmi folyamatok következménye + 1 értelmező-magyarázó modell 5, Döntések birtoklása (szociológiai modell) •Hatalom: a lehetséges intézkedések közti választás tényleges képessége; a döntési pozíció lehet hivatalos, intézményes, és nem-hivatalos, informális is 3.A hatalom és az uralom fogalma •Hatalom: tágabb fogalom; az akaratérvényesítés képessége, amely az élet számos területén jelentkezhet (Weber) •Uralom: szűkebb fogalom; a megszervezett hatalom gyakorlása és az érintettek engedelmeskedése a társadalmi rend fennmaradása érdekében (Weber) Hatalom Uralom = •Hatalom: a cselekvés képessége, a lehetőség •Uralom: a megvalósult hatalom, a hatalom tényleges gyakorlása; a hatalomgyakorlás módja, uralkodás, kormányzás 4. A legitimitás fogalma

•A politikai hatalom igazolásra szorul: (paradox módon) működésképtelen a szükséges megindoklás és elfogadtatás nélkül •A hatalom mozgásterének megteremtéséhez szükség van azok beleegyezésének (belenyugvásának) megteremtésére, akik felett gyakorolják a hatalmat •A hatalomból így lesz (tényleges) uralom •Az uralom feltétele: a legitimitás Legitimitás  legalitás/jogszerűség •Legitimitás: elismertség, elfogadottság, igazolhatóság, elfogadhatóság •Legitimitás a politikában: A (köz)hatalom gyakorlási módjának igazolhatósága, gyakorlói körének elfogadhatósága, az uralom adott formájába való beleegyezés - Ókor, középkor: a hatalom transzcendens eredetének tana (istentől származik) - Modernitás: a népszuverenitás tana (a nép a hatalom birtokosa, tőle származik) o Weber: Az uralom az engedelmesség eltérő formáin alapulhat •Három uralmi forma, és három eltérő, azt megalapozó legitimitási típus •Az uralom 3 alapvető igazolási formája - avagy a legitimitás három forrása 1. Tradicionális 2. Karizmatikus 3. Racionális-legális 1. Tradicionális legitimáció/uralom - az engedelmesség alapja a hosszú ideje fennálló hatalom szentségébe vetett hit, a régóta meglévő folytonosság elfogadása 2. Karizmatikus legitimáció/uralom - az engedelmesség alapja a vezető különleges képességeibe/adottságaiba vetett hit 3. Racionális (jogi-bürokratikus) legitimáció/uralom - az engedelmesség alapja a meglévő törvények szerinti működés 5. A szuverenitás fogalma o A hatalom és a tekintély egyesítő fogalma •Felségjog, főhatalom, a legfőbb hatalom gyakorlása •Addig terjed, ameddig az adott szereplő , adott politikai közösség (állam) képes a hatalmát és tekintélyét (autoritását) fenntartani és érvényesíteni •Jean Bodin, az Államról, 1576 o A szuverenitás jegyei, vonásai: •A legfőbb hatalom •A végső döntés •Általános, az adott politikai közösségen belül mindenkire kiterjedő hatalom •Önálló, hatalmi közegtől független tényező o Minden politikai berendezkedésben van olyan szereplő, aki legfőbb hatalom (elvi) birtokosa •Demokráciák: a nép a szuverén (a népszuverenitás elve) •Az államok külső vs. belső szuverenitása •A korlátozott szuverenitás problémája •A területi integritás megkérdőjelezése – a szuverenitás megsértése III. A politika szereplői: politikus és állampolgár

o A politika hivatásszerűen űzött szaktevékenységgé, „szakmává” válása, ill. a hivatásos politikus alakjának kialakulása nem túl régi történeti fejlemény •Országonként/régióként eltérő időpontban zajlott, de összességében a XIX. – XX. századra tehető •Máig érezteti a hatását, a mai politikusok túlnyomó többsége profi, azaz hivatásos politikus – ez a munkája o A politika hivatássá válásának feltételei: •modern társadalmak bonyolultabbá válása •a társadalmi szférák/alrendszerek szétválása, elkülönülése (vallás, tudomány, jog, gazdaság, közigazgatás, politika) •a politika szférájának/alrendszerének bizonyos fokú önállósulása (más szférák mellett) •a politika önálló intézményrendszerének kialakulása, amely „professzionális”, azaz szakszerű tevékenységet végző személyi állományt igényel o Aki először tudományos alapossággal leírta, vizsgálta-elemezte ezt a jelenséget: •Max Weber •(Erfurt, 1864. április 21. – München, 1920. június 14.) •német társadalomtudós, szociológus •A modern társadalomtudomány egyik megteremtője, kiemelkedő alakja, „alapító atyja” o Weber 1919 elején előadást tartott Münchenben, amely nyomtatásban is megjelent A politika mint hivatás címmel •Ebben fejtette ki máig meghatározó jelentőségű koncepcióját, állította fel politikustipológiáját •Kiindulópontja: a modern állam - sok szempontból egy „politikai üzemhez” válik hasonlatossá, amelyben - egyrészt megvalósul az igazgatási testület és az igazgatási eszközök elválasztása (egyetlen hivatalnok sem tulajdonosa az épületeknek, készleteknek, gépeknek) - másrészt megvalósul a „politikai üzem”„irányítóinak” és „működtetőinek” elválasztása; a „politikus” és a „hivatalnok” elválik egymástól - „Mit értünk politikán? (…) Mi politikán az elkövetkezőkben egy politikai szervezet az állam - vezetését, vezetésének befolyásolását értjük. ” - „A "politika" ezek szerint: törekvés a hatalomból való részesedésre vagy a hatalom államok vagy embercsoportok közti – megosztásának befolyásolására.” - A politikus tehát – célokat tűz ki, elveket fogalmaz meg, a hatalom megszerzéséért és megtartásáért munkálkodik, „vezet” és „irányít” - Ugyanakkor „a modern állam működését, „a politikai uralom üzemét”, - minden más üzemhez hasonlóan – „külsőleg az igazgatási személyzet testesíti meg.” - Ezt a személyzetet két olyan eszköz készteti engedelmességre, amely a személyes érdekre apellál: - az anyagi ellenszolgáltatás (1) és a társadalmi megbecsülés (2) - A hivatalnok tehát – „végrehajt”, javadalmazás fejében dolgozik, a céloktól függetlenül „engedelmeskedik” Hivatásos politikus „irányító” •Hatalom megszerzésén és

Közhivatalnok „végrehajtó” •Szakhiv...