Reicher Vezetés PDF

Preview

Summary

Reicher, S., Haslam, S. A., Hopkins N. (2005): Social identity and the dynamics of leadership: Leaders and followers as collaborative agents in the transformation of social reality. The Leadership Quarterly. Vol. 16. 547 – 568. A vezetést a modern felfogás a társas identitás koncepcióján keresztül s...

Description

Reicher, S., Haslam, S. A., Hopkins N. (2005): Social identity and the dynamics of leadership: Leaders and followers as collaborative agents in the transformation of social reality. The Leadership Quarterly. Vol. 16. 547 – 568. A vezetést a modern felfogás a társas identitás koncepcióján keresztül szemléli, ugyanis bebizonyosodott, hogy amaz már a vezetés létrejöttének is feltétele, mert csak a közös identitás révén alakulhat ki konszenzus abban, hogy melyik csoporttag reprezentálja élére állásával az adott csoportot. Továbbá elmondhatjuk, hogy az identitás alakulását érintő folyamatoknak a vezetők nem csak passzív megfigyelői. Aktív behatással bírnak, folyamatosan új identitást hoznak létre vagy épp újra definiálják a már meglévőt, ezáltal közvetlen hatást gyakorolva a követőikre egyaránt. Harmadrészt megállapítható, hogy a vezetők kreativitása nem merül ki a szavaikban és az ötleteikben; utóbbiak megvalósításához gyakorlati jelentőséggel is bírnak. Az önkategorizációs modell kiindulási pontja, hogy a vezetőket és a követőket egy közös társas kategória tartja összeköttetésben. Következésképpen a vezetés lényegét abban ragadhatjuk meg, hogy adott kontextusban mit jelent az, hogy „mi”. A vezetők tehát függnek attól, hogy a követőik a maguk „mi” fogalmát egyöntetűen határozzák-e meg, illetve hogy ezen interpretáció ugyanazon cselekvés(ek)re ösztönözze őket a kontextusukban. Az ellenkező szemszögből nézve a követők függnek a vezetőtől, hogy az általános szelf fogalmukat lefordítva létrehozzon egy specifikus tervet a tetteikre nézve, és egy hatalmat ami hatékonnyá teszi őket cselekvésükben. (Pfeffer, 1992; Turner, 2005). Ha ez létrehoz egy egyensúlyt a vezető és a követők között a csoportban, akkor ennek a kölcsönös függésen keresztül két útja van: vagy a vezető közbenjárása szűnik meg, ami által mindkét fél passzívvá válik, avagy a követők tevékennyé válnak, ami mindkét felet aktivizálja. Az előbbi verzióból kiindulva, a követők automatikusan alkalmazkodnak azokhoz a vezetőkhöz, akik megfelelnek egy adott kategória prototípusának, viszont a vezetők csak addig várhatnak tétlenül, amíg a pozíciójuk megfelel ennek a prototípusnak. Az utóbbi verzióra utalva, a vezetők aktívan meghatározzák a társas kategóriát, magukat és a terveiket, hogy erősítsék a prototípusosságukat, miközben a követők aktívan súlyozzák és értelmezik a meghatározásokat amiket eléjük tárnak. Ebből a kétoldalú dinamizmusból megérthetjűk, hogy ámbár a vezetők irányítják a csoport identitását, a követők ennek nem csupán passzív befogadói. Rendszeresen visszautasítják azokat a vezetőket, akik nem veszik figyelembe vagy az identitásukat, vagy a csoport betöltött helyét a társas realitásukban. Ahogy a francia forradalom egyik vezetője, Alexander Ledru-Rollin 1848-ban hírhedten megállapította (igaz, az idézetet sokaknak tulajdonították már, Disraelitől egészen Gandhi-ig): “Követnem kell őket, nekem, a vezetőjüknek.” (Haslam, 2001, p.66). Tehát a vezetők tevékenysége nem helyettesíti a követőikét. Ehelyett mindketten aktív interpretálói a társas közegüknek (Reicher & Haslam in press b). De az interpretálás nem elég. Az identitás többről szól, mint a hit, az értékek és mindez megértésének kérdése. A lényeg, hogy létrejöjjön egy általános rend a felfogások mentén. A szocialisták nem csak hisznek az egyenlőségben, hanem meg is akarnak teremteni egy ennek megfelelő világot. Egy nacionalista nem egy állam szentségében hisz, hanem autonóm nemzetekből álló világot teremtene. A hatékony vezetés egy nézet átadásáról szól, és a hatalom létrehozásáról, hogy elfogadtasson ez a nézet. Ebben az értelemben a vezetésnek az a funkciója, hogy lehetővé váljon a kollektív tevékenység egy cél eléréséhez (Drury & Reicher, 2005). Lehetővé teszi, hogy az emberek a saját világukban éljenek, ahelyett, hogy egy mások által megalkotottban. Egy egyenlőtlen világban, ahol a hatalom egyetlen forrása amazok rendeződése, akiknek alapvetően a hatalom nem adatott, lehet, hogy egy jól vezetett csoportba való csatlakozás az egyén egyetlen esélye, hogy formálja a történelmet. Mikor bebizonyítjuk, hogy a vezetésnek nem kell kizsákmányolnia a követőket (kiderült, hogy mindkét fél pozíciója előnyösebb lehet, ha együttműködnek), az nem jelenti azt, hogy a vezetésnek nincsenek olyan formái, ahol ezt megpróbálják. Messze attól, hogy előidézzenek egy nyílt vitát arról, hogy kik vagyunk és mit kellene tennünk, egyes vezetők abszolúttá teszik elképzeléseiket és úgy prezentálják őket, mintha nem lenne más opció. Ez az extrémitás, amikor a vezető kikiáltja magát a csoport megtestesítőjének, ahhoz vezet, hogy bármi amit mond vagy tesz, a csoport mindenkori identitásával egységben történik, tehát bárki aki ellenáll a vezetőnek, automatikusan a csoport ellenfelévé is válik. Ennek fejébe ilyenkor létrejön egy állandó fenyegetettség érzet a vezetésben, pusztán vélt ellenségektől tartva, aminek következménye, hogy szélsőséges törekvéseket a status quo fenntartására is önvédelemnek könyvelhetnek el. Ilyesfajta stratégiák persze megfigyelhetőek nem demokratikus vagy diktatorikus rezsimekben. (Reicher & Hopkins, 2003; lásd még Koonz, 2003, Overy, 2004). Fontos érteni, hogy ha valaki semmisnek tekinti a követők hatóerejét ott, ahol van vezetés, akkor nem veszi észre, hogy milyen feltételek mentén alakulhat ki egyeduralom. (Haslam & Reicher, 2005). Ez értelemszerűen visszavesz a képességeinkből is, hogy a demokratikus vezetés mellett érveljünk az autokratikussal szemben. Ezek után nem kell attól tartanunk, hogy a hagyományos felfogás szerinti ellentét a vezetők és a követők között elméletben fenn áll, — egy hibás érvelést követően — „elég attól”, hogy a gyakorlatban megvalósul.

Vitaindító kérdés: Általánosságban milyen szempontból lehet nagyobb szabadsága egy csoportban a követőknek mint a vezetőnek?...