Döme Zsuzsanna QFS1WH Bevezetés a pszichopedagógiába PDF

Preview

Summary

Download Döme Zsuzsanna QFS1WH Bevezetés a pszichopedagógiába PDF

Description

Döme Zsuzsanna QFS1WH II.évf., levelező tagozat

A pszichopedagógiai tevékenységek megjelenése a köznevelés területein

Dolgozatomban a köznevelés területén elhelyezkedő pszichopedagógusok helyzetét, feladatát szeretném elemezni. Tanulmányaimat azért kezdtem meg pszichopedagógia szakirányon, mert a lakóhelyemen található általános iskola igazgatónője javasolta, ez a szakirány keresendő lesz a helyi általános iskolában. Sajnos nőtt az elmúlt években a magatartási, pszichés problémákkal, nehézséggel küzdő gyermekek száma, így az általános iskolában is napi szinten találkoznak ezen nehézségekkel, és megoldási stratégia nem igazán van rá. A többségi pedagógus nincs felkészítve ezen gyermekek nehézségeinek kezelésére, mellette általában még-jobb esetben- 20 gyermekkel foglalkoznia kell, tanítási órát kell tartania, és ha még osztályfőnök is, akkor a többi plusz adminisztrációs és egyéb teendőit ellátnia. A közneveléshez tartozik még az általános iskolán kívül az óvoda, középiskola, kollégium és a pedagógiai szakszolgálat intézménye is. Óvodai szinten ugyanúgy beszélhetünk erről a problémáról, sőt egyre fiatalabb korban jelenik meg a gyermekeknél a magatartásprobléma, ami valószínűsíthető, hogy a számítógépek és elektronikus eszközök világában, az egyre többet dolgozó szülők mellett a figyelemhiányra, valamint az őket érő külső impulzusokra vezethető vissza. Nincs már az, hogy kimennek focizni az utcára, mert ha még ki is mennek, majdnem mindegyik gyermek kezében ott van valamilyen „okos eszköz”, és így a személyes kapcsolatok leredukálódnak. Lehet, hogy ez is okozhatja a közösségbe való bekerüléskor a magatartási problémákat, mert ott alkalmazkodni kell másokhoz, ami a net világában nem fontos: ha nem akarok vele kapcsolatot tartani, akkor nem fogok, egyszerűen „kitörlöm” az ismerőseim közül. Ez a viselkedés azonban nem elfogadható egy osztályközösségben, és komoly konfliktusokat okozhat, vagy kirekesztődést, amely miatt magatartásával próbálja majd a figyelmet magára irányítani. A másik előfordulási ok lehet olyan pszichés zavar, amelynek organikus okai vannak , esetleg hátterében valóban szülői elhanyagolás, vagy rossz családi körülmények állhatnak. Már az 1970-es években felmerült a kérdés, amikor egyre több lett a krónikus megbetegedések, családi helyzetből fakadó ártó tényezők, valamint az egyre többet dolgozó szülők munkavégzése miatt felügyelet, így kontroll nélkül maradt

gyerekekkel is foglalkoznia kell valamilyen szakembernek. A társadalmi változásoknak, elvárásoknak meg kellett felelnie a gyógypedagógus képzésnek is, ez újabb kihívást jelentett ( Volentics, id.Rózsáné-&Vargáné, 2013 ). Igény volt egy olyan képzett szakemberre, aki kezelni tudja ezekből az élethelyzetekből fakadó gondokat. Ez elég széles spektrumú tudást igényel, mivel a társadalmi, szociális ismereteken túl pszichológiai ismeretekkel is rendelkeznie kell. Aki megelőző, gondozó szakember, aki ezekkel a gyermekekkel tud bánni, aki a családokkal is tud kapcsolatot tartani, és felhívni a figyelmüket az esetleges veszélyforrásra gyermekükkel kapcsolatosan. Ezt az igényt nemzetközi dokumentum is megfogalmazta: „az az ENSZ határozat, amely kimondja, hogy a fizikailag, értelmileg vagy szociálisan hátrányban lévő(károsodott) gyermekeknek meg kell kapniok, azt a speciális bánásmódot (kezelés),nevelést és gondozást, amelyet állapotuk vagy helyzetük szükségessé tesz.”(Előterjesztés 1973: 2, id.Rózsáné&Vargáné, 2013) A beilleszkedési-, magatartási és tanulási zavart mutató, nehezen nevelhető gyermekek esetében a megelőzést és a segítő-irányító nevelést három alcsoportra osztották, amelyek élesen nem határolhatók el egymástól, összefüggnek, egymásra épülnek, kiegészítik egymást. „A korrigáló nevelés: a szocializáció során kialakult hibák kijavítását, helyrehozását célozza. A gyakorlatban ez a beillesztés és visszaillesztés segítését jelenti, vagyis az interperszonális kapcsolatok rendezését, az önértékelési zavarok helyrehozását, én-erősítést, reális én-kép kialakítását, a megváltozott én elfogadását stb.” (Volentics ,id. Rózsáné&Vargáné, 2013) „A kompenzáló nevelés valamilyen tartós hiány csökkentésére, illetve pótlására irányuló tevékenység, preventív céllal. Ez a nevelőotthonok habilitációs tevékenységében az intézményes keretek között nehezen megoldható családpótló feladatokat a gyermek- és ifjúságvédő intézetek felkészítő nevelését, az organikus agyi károsodást szenvedett, s a pszichotikus gyermekekre és fiatalokra irányuló fejlesztő tevékenységet jelenti.” (Volentics ,id. Rózsáné- Vargáné, 2013) „A támogató nevelés az átmeneti problémák miatt nehezebb helyzetbe került családok, illetve gyermekek és fiatalok gyógyító-nevelése, mely gondozói és utónevelői tevékenyégre oszlik. Gondozói feladatokat (amely általában a családi kapcsolatok rendezését, az interperszonális kapcsolatok javítását, tanulmányi segítségnyújtást, önértékelési problémák rendezését, szorongások, félelmek oldását jelenti) látnak el a nevelési tanácsadókban működő pszichopedagógusok, a GYIVIk hivatásos pártfogói a védő-óvó intézkedések keretében és ugyancsak a GYIVI-kben működő nevelőszülői felügyelők. ... Utónevelői tevékenységet (mely az állami gondozás megszűnése utáni

társadalmi beillesztést, életvezetéshez nyújtott segítségadást jelenti) az állami gondozottak nevelőotthonaiban működő utógondozók látnak el.” (Volentics,id. Rózsáné&Vargáné, 2013). A köznevelés intézményeiben a korrigáló nevelés a jellemzőbb szerintem, bár mint említettem nem lehet őket ilyen élesen szétválasztani. Fontos, hogy a szülőkkel-amennyiben velük él a gyermekvagy a gyermeket nevelő felnőttekkel is folyamatos kapcsolatot tartson a pszichopedagógus, segítve ezzel a gyermek és az őt nevelő felnőtt helyzetét is. Azonban előfordulhat az is, hogy a szülő nem hajlandó együttműködésre, gyermeke előmenetele egyáltalán nem érdekli (pl.valamilyen szenvedélybetegség megléte). Azon túl, hogy próbáljuk ezt a hozzáállást megváltoztatni, ilyenkor kell olyan kapaszkodót mutatni a gyermeknek, amely kiemeli őt abból az állapotból, hogy neki „úgyis mindegy, úgysem szereti senki”. Ilyen lehet egy csoport, amely mondjuk színdarabokat vagy szituációkat dolgoz fel, ahol önmagát adhatja, saját érzéseit, mert ez a csoport őt elfogadja olyannak, amilyen. Így érzi, hogy ő is tartozik valahová, és van értelme változtatni. Az ilyen csoportokat természetesen a kompetenciahatárok betartásával lehet szervezni, vagy még olyan szakember bevonásával-pszichológus-, aki a kialakult helyzetet kezelni tudja. Egy egyszerű szabadidős tevékenység is ki tudja őket mozdítani a megszokott negatív hétköznapokból, ahol alkothatnak, festhetnek, rajzolhatnak, játszhatnak. Ahol olyan produktumot készíthet, melyre büszke lehet, vagy amely kiállítható az iskolai rendezvényeken. Ha sikerül elmozdítani a deviancia felé vezető útról, és értelmet adni a szabályok betartásának, valamint az alkalmazkodásnak, a kortárskapcsolatok is rendeződhetnek, valamint a tanulmányi előmenetele is javulhat. Amint tanulmányi eredménye javul, egyenesen arányos, hogy nagyobb eséllyel lép ki abból a helyzetből, amely miatt esetleg magatartási problémái kialakultak ( szenvedélybetegséggel küzdő szülő(k), alacsonyiskolai végzettség miatt szezonális munkába kényszerülő szülők, akik sokáig dolgoznak, így a gyermek felügyelet nélkül van). A pszichopedagógia a gyógypedagógia azon szakiránya, amely beilleszkedési, alkalmazkodási nehézségekkel küzdő gyermekek, fiatalok és családjuk megsegítésével foglalkozik. A köznevelésben (óvodában, iskolában, pedagógiai szakszolgálatban, korai fejlesztésben) elsősorban a sajátos nevelési igényű gyermekek köréből az egyéb pszichés fejlődési, érzelmi-és viselkedési, magatartásszabályozási zavarokkal, tanulási és teljesítményzavarokkal, figyelemzavarral küzdő gyermekek, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek diagnosztikus, fejlesztő és terápiás ellátását végzi. Érzelmi –és viselkedési, magatartásszabályozási zavart jelezhet a gyermekkori agresszió, szorongás, érzelmi zavarok, kapcsolati, kötődési zavarok, magatartási problémák, dacos, engedetlen, kötekedő

viselkedés. Általában erre szokták rámondani, hogy „rossz a gyerek, neveletlen”. Azonban ezek a tünetek, amelyet valami kiváltott. A figyelemzavar-hiperaktivitás, kényszeres viselkedés, ürítési zavarok, táplálási, alvási problémák, krízishelyzetek, traumatizált fejlődés mind-mind hatással vannak a gyermek későbbi tüneteire, azok kiváltó okai között szerepelnek. Az iskolai teljesítmény zavarai (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, kevert zavarok), tanulási zavarok, nehézségek, elmaradások, és a több területet érintő kombinált zavarok pedig összefüggésben állnak a fentebb felsorolt tünetekkel és azok kiváltó okaival. A pszichopedagógusok feladata éppen ezért igen sokrétű, a köznevelésen kívül az egészségügyben, szociális-gyermekvédelmi területen is dolgoznak. A köznevelési intézményben a 2011.évi CXC. Törvény a nemzeti köznevelésről 4.§-a határozza meg a különleges bánásmódot igénylő tanulók körét: „3. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási

hiányosságokkal

küzd,

közösségbe

való

beilleszkedése,

továbbá

személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek, 13. kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló: a) különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló: aa) sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló, ab) beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló, ac) kiemelten tehetséges gyermek, tanuló, b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény szerint hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló, 14. kiemelten tehetséges gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség..” A gyógypedagógia-azon belül a gyógypedagógia valamennyi szakiránya, így a pszichopedagógia isezen gyermekekkel foglalkozik. A helyi iskola jelenleg egy fő gyógypedagógust alkalmaz-tanulásban akadályozott szakirányon végzett-, ő azonban nem tudja ellátni az iskola összes sajátos nevelési igényű és beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő tanulóját. Jelenleg utazó gyógypedagógusok, valamint

óraadóként már nyugdíjas fejlesztőpedagógusok segítik munkáját. Az iskolában azonban egyre több gyermek küzd beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel, és ebből fakadóan, vagy emellett tanulási nehézségekkel. Véleményem szerint fejlesztésük teammunkában lehetséges, amihez szükség van az osztályfőnök, a pszichopedagógus és esetlegesen más szakember (pszichológus) munkájára. Amennyiben a magatartási problémák a családi körülményekre vezethetők vissza, és nem organikus fejlődési zavarra, akkor a szociális háló tagjaival együttműködve kell átfogó fejlesztési tervet kialakítani, ami a gyermek hosszútávú megsegítését tartja szem előtt. Ebbe a családot is be kell vonni, mert ha a családi körülmények okozzák a problémát, és a gyermek a tünethordozó, amíg az nem oldódik meg, addig nincs esélyünk változtatni a helyzeten. A nemzetközi szakirodalom hatékony programokat ismer, azonban ez még Magyarországon nem ennyire evidens, a kompetenciahatárok tisztázása nagyon fontos. Az állandóan változó jogszabályokhoz és intézményrendszerekhez alkalmazkodva kell a teammunkát megszervezni, és folyamatosan kapcsolatban lenni a megfelelő társszakmákkal. Nagyon sokrétű, és felelősségteljes munka, hogy ezen gyermekek jövőjét segítsük, és folyamatos szakmai megújulást kíván az egyre erősödő és sokrétűbb magatartási és tanulási nehézségek/zavarok kezelésében ( Kereki&Pichler,2017).

Gondolattérkép

Szociális problémák

Kortárskapcsolatok segítése

Magatartási problémák Pszichopedagógia a köznevelési intézményekben Együttműködés a családdal

Szabályok elfogadtatása, alkalmazkodás hozzájuk

Beilleszkedés segítése

Szakirodalom: Kereki J.– Pichler Zs.(2017): A pszichopedagógia jelenlegi helyzete és perspektívái. Gyógypedagógiai Szemle 45.évf./4. 241-258 Rózsáné Czigány E. – Vargáné Molnár M. (2013). A pszichopedagógia fejlődése a gyógypedagógiai tevékenységek rendszerében. Gyógypedagógiai Szemle 42 (különszám). 53–57 Volentics A. (1989): Ismeretek a pszichopedagógia köréből, Kézirat ,Tankönyvkiadó, Budapest 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről...