III.2. tétel - Operatív termelésirányítás feladat és időstruktúrája bővebb PDF

Preview

Summary

Termelésmenedzsment...

Description

Az operatív termelésirányítási rendszer feladatstruktúrája 1. Termelési feladat meghatározása – Miből mennyit kell termelni? 2. Termeléshez szükséges feltételek meghatározása - Gyártás előkészítés 3. Gazdálkodás - feltételek rendelkezésre állásának vizsgálata 4. Határidőzés – Termelés programozása, ütemezése 5. Végrehajtás – Termék előállítása 6. Számbavétel, elszámolás, előrehaladás, ellenőrzés 7. Zavarelhárítás – Termelés közben keletkező problémák kezelése

Az operatív termelésirányítási rendszer időciklus struktúrája I.

Termelési terv – éves előirányzat:

 a kötelezettségvállalások, valószínűsíthető üzletek vannak benne;  de olyanok is, amelyeket szeretnének elérni;  folyamatosan változik. II.

Rendelés elbírálás

III.

Durva program – 1 havi program, anyagbeszerzés

IV.

Finom program – 1 hetes program, amely 1+4 nap, gördülő módon

V.

Munkaadagolás, ütemezés – napi, műszak program

Természetesen a termelés számbavételének időciklusa megegyezik a munkaadagolás időciklusával.

Termelési feladat meghatározása: Mit kell gyártani? Terméknek tekintünk minden olyan előállított dolgot, ami egy meghatározott technológiai fázist elhagyott és önálló léttel rendelkezik. Megkülönböztetünk nettó és bruttó termelést: 

A nettó termelés az a termékmennyiség, amit a piacon eladunk, vagyis a kész és félkész termékek mennyisége.



A bruttó termelés az a gyártott mennyiség, ami azért kell, hogy a piacon értékesíteni tudjuk a nettó termelést, vagyis a belső fogyást is tartalmazza.

Mennyit kell gyártani? A termelés nagysága meghatározható: 1.) az árbevétel oldaláról: Az eladásra kerülő termék mennyiséghez mennyi terméket kell előállítani. Mindig a nettó termelésből kerül meghatározásra. 2.) a

termelési

feltételek

oldaláról: A rendelkezésre

álló

termelési

potenciál

felhasználásával előállított termékekből mennyit tudunk kivinni a piacra. Szükségletvizsgálat: (szerintem ez tartozhat még a 2-4. pontokhoz magyarázatként) Az árbevétel és a termelési költség közötti kapcsolatot az Input- Output (I-O) modell írja le: A belső négyzet a belső fogyást jelenti. Az oldalszárny a nettó termelést, vagyis hogy mennyit vittünk a piacra.

A kettő együtt a bruttó termelést adja.

Megj.: A mátrix megjelenítést a konstruktőr határozza meg. A valóságban ez a darabjegyzék.

Az I-O modell vízszintes része a TKM modell között kapcsolat van. Az I-O modell lényegében azt mutatja meg, hogy miből mi lesz. A TKM modell pedig azt írja le, hogy ennek milyen a folyamata, vagyis bizonyos termékek előállítási folyamata során milyen alkatrészek épülnek egymásba. Vagyis a TKM egy összeépülési gráf.

Termelésből szárm (nettó termelés)

Használt számítások (mátrixokkal, vektorokkal való műveletek):

M=B* M: belső termelő ráfordítások mátrixa [mij]: a j-edik termék összes bruttó kibocsátásához mennyi ráfordítás szükséges az i-edik termékből közvetlenül.

B: közvetlen beépülési mátrixa [bij]: a j-edik termék egységnyi bruttó kibocsátásához közvetlenül mennyi ráfordítás szükséges az i-edik termékből.

: bruttó kibocsátás mátrixa M*1+y=q y: nettó kibocsátás (termelés) vektora q: bruttó kibocsátás (termelés) vektora B*q+y=q y=q–B*q y=(E–B)*q

q=(E–B)-1*y (E–B)-1=T q=T*y (E–B)-1=E+B+B2+B3+……..+Bn, ahol Bn+1=0

T=E+B+B2+B3+……..+Bn, ahol Bn+1=0 T (vagy R): halmozott szükségletek mátrixa [tij]: a j-edik termék egységnyi nettó kibocsátásához mennyi ráfordítás szükséges az i-edik termékből közvetlenül és közvetve.

iT”=iT’*T iT”: halmozott fajlagos anyagfelhasználás iT’: fajlagos közvetlen anyagfelhasználás (Ezt úgy kapjuk meg, hogy az i’-t vízszintesen írjuk fel.)

K: összes anyagszükséglet K=iT”*y K=iT’*q...