Kötődés (megfogalmazása, kialakulása, rizikó és védőtényezői) PDF

Preview

Summary

Kötődés
(megfogalmazása, kialakulása, rizikó és védőtényezői)...

Description

12. tétel

Kötődés (megfogalmazása, kialakulása, rizikó és védőtényezői)

Kötődésnek nevezzük a csecsemőnek azt a törekvését, hogy meghatározott emberek közelségét keresi, és biztonságosabban érzi magát mellettük. A pszichológusok eleinte úgy gondolták, hogy a kötődésnek az a gyökere, hogy az anya a csecsemő táplálásakor az egyik legalapvetőbb szükségletét elégíti ki gyermekének. Sigmund Freud drive-redukciós magyarázatának is ez az alapja. Azonban ma már tudjuk, hogy az anya-csecsemő kötődés túlmutat a táplálkozási szükséglet kielégítésén. Harlow és Harlow 1969-es kísérlete is ezt bizonyította, amikor majomcsecsemőket elválasztottak anyjuktól, és két műanyához („drótanya és szőranya”) helyezték őket. A majomcsecsemők –annak ellenére, hogy drótanyán keresztül táplálták- több időt töltöttek a szőranyán, mivel az biztonságot nyújtott, és idegen tárgyak felfedezéséhez, fürkészéséhez is biztos támpontként szolgált. John Bowlby munkássága Az embercsecsemő kötődésével elsősorban az angol pszichoanalitikus John Bowlby foglalkozott az 1950 és ’60-as években. Saját klinikai tapasztalatát vetette össze a kognitív fejlődés tudomány eredményeivel és az evolúciós szemlélettel. Utóbbi szerint a csecsemő túlélési esélyeit növeli, ha a szülővel szoros fizikai és érzelmi kapcsolatot alakít ki. Bowlby elméletének központi gondolata, hogy az önellátásra képtelen csecsemő eredendő szükséglete a tartós, szoros kapcsolat kialakítása gondozójával. Ez a veleszületett hajlam minden gyermekben megvan. A kötődés kialakulásának mechanizmusát a termosztát mintájára képzelte el. A termosztáthoz hasonlóan –amely ki- és bekapcsolja a fűtést, ha a hőmérséklet egy előírt érték alá vagy fölé kerül- a kötődés egyensúlyt teremt a gyermek biztonság iránti szükséglete és a tapasztalatszerzési vágya között. Bowlby szerint a kötődés ideális esetben az első két év folyamán fejlődik ki, négy nagy szakaszban:

1. A kötődés előtti szakasz (0-6. hétig): összehangolódás időszaka. A gyermek szoros kapcsolatban marad gondozójával, akitől ételt és biztonságot kap, nem keseredik el, ha idegen vigyáz rá. 2. A kötődés keletkezésének szakasza (6. héttől 6-8 hónapos korig): a gyermekek elkezdenek másképp reagálni az ismeretlen és ismerős emberekre. 6-7 hónapos kortól félelem jeleit is mutatják ismeretlen tárgyak, emberek láttán. 3. A tiszta kötődés szakasz (6-8 hónaptól 18-24 hónapos korig): jellemző a szeparációs szorongás= amikor a gyermek feldúlt lesz, ha anyjuk/gondozójuk kimegy a szobából. Anya biztonságos hátteret nyújt, ahonnan a gyermek felfedezéseket tehet, és ahová visszatérhet időnként. 4. A kölcsönös kapcsolatok szakasza (18-24 hónapos kor): gyermek mozgékonyabb, több időt tölt távol az anyjától – anya-gyerek páros átmeneti állapotba jut. Anya vagy gyermek időnként megszakítja tevékenységét és megújítja a kapcsolatot.

A kötődési kapcsolat belső modellje - Bowlby A gyermekben belső munka modell alakul ki arról, hogy hogyan reagál az anya (vagy gondozó) az ő szükségleteire, és tapasztalatait ebbe a belső munkamodellbe raktározza el. Később ezeket az információkat a már meglévő modell alapján fogja használni és építeni. A csecsemő nem csak a gondozójáról raktároz el információkat, hanem saját magáról is. Önmagáról a gondozói magatartás tükrében alkot képet, az alapján, hogy hogyan bánnak vele, milyenek a reakciók, interakciók. Később ez nagyon fontos szerepet játszik az érzelemszabályozás kialakulásában, az önregulációban, illetve a társas viselkedésben is, hiszen későbbi kapcsolatainkat is ez alapján alakítjuk. Bowlby a kutatásai alapján rávilágított arra, hogy ha egy gyermek a korai években nem tud biztos kötődést kialakítani egy vagy több személlyel, akkor felnőttkorában sem lesz képes tartós személyes kapcsolatokat létrehozni. Bowlby három szülői típust határozott meg az alapján, hogy a szülő hogyan reagál gyermeke jelzéseire, és hogy ő abból mit tanul, milyen hatással lesz a későbbi viselkedésére. Típusok: 



Szenzitív szülő: o Amit a gyermek tanul: megértik őt, kielégítik érzelmi, fiziológiai szükségleteit o Későbbi következmények: partnerében megbízik, mert az támaszt és segítséget nyújt Elutasító szülő:



o Amit a gyermek tanul: stresszhelyzetben magára marad, nem kap segítséget, támogatást, nem számíthat másra, csak magára o Későbbi következmények: nem tartja magát szerethetőnek, törődésre méltónak, nincs bizalma a kapcsolatokban sem, kerüli a mély érzelmi kapcsolatokat, önbizalomhiány Félelemkeltő szülő: o Amit a gyermek tanul: tehetetlenség, inkompetencia érzése o Későbbi következmények: alacsony önbizalom, negatív önértékelés, bizalmatlan a szoros kapcsolatokban, szociális interakciók során könnyen válik ingerültté

A kötődés kialakulása A csecsemő valamilyen zavaró belső állapot (pl. éhes), vagy külső stressz (valamitől megijed) hatására a kötődési személyt keresi, hozzá fordul segítségért, hiszen ő biztonságérzetet, megnyugvást jelent számára. A csecsemő különböző kötődési viselkedésekkel éri el a gondozó közelségét. Ez egy viselkedési eszköztár, mellyel a csecsemő jelez, irányít: ahogy sír, jelez a szülőnek és próbálja magára vonni a figyelmét, hogy az reagáljon, interakciót indítson. Ilyen viselkedések a következők: panaszos vokalizáció, sírás, helyváltoztatás, felkapaszkodás, odabújás stb. Az eszköztár a csecsemő fejlődésével bővül, illetve helyzetenként is, ahogy a gyermek kitapasztalja, melyik viselkedéssel mit tud elérni. Kölcsönös dinamikus tanulási periódusnak nevezzük azt az időtartamot, amikor a gondozó és a csecsemő megismerik egymás jelzéseit, azokra adott reakciót, válaszokat. Szülői szenzitivitásról akkor beszélhetünk, ha az adott szülő ismeri és jól értelmezi gyermeke jelzéseit, tehát érzékeny rájuk, és megfelelően tud reagálni, ki tudja elégíteni a szükségleteit. Ez tanulási folyamat eredménye, nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. A jelzések észlelésén és megfelelő értelmezésén kívül az időzítés és a rendszeresség is rendkívül fontos.

Mary Ainsworth és az Idegen helyzet teszt Mary Ainsworth Bowlby munkatársa volt. Megfigyelései alapján dolgozta ki a 12-18 hónapos gyermekek kötődésének mérésére szolgáló laboratóriumi eljárást, az Idegen helyzet tesztet. A vizsgálat során több lépésben figyelik meg a gyermekek édesanyjuk távozására majd visszatérésére adott reakcióját.

A gyermek viselkedését több mutató mentén értékelik: milyen aktív, mennyire merül el a játékban, sír-e, milyen egyéb megnyilvánulásai utalnak rossz közérzetre, igyekszik-e anyjához közeledni, hogyan próbálja anyja figyelmét felkelteni, hogyan viselkedik az idegennel stb. Ezek alapján a gyermekeket három csoportba sorolhatók (három kötődési típus): 1. Biztosan kötődő: anyjuk távollétében akár nyűgösek, akár nyugodtak, ha visszatér, azonnal kapcsolatot keresnek vele. Néhányuk csak távolról nyugtázza anyja visszatérését, mások nagyon izgatottá válnak, ha egyedül maradnak. Amerikai gyerekek 60-65%-a. 2. Bizonytalanul kötődő – elkerülő: feltűnően kerülik a kapcsolatot anyjukkal, amikor visszatér. Kevés figyelmet fordítanak anyjukra, amikor jelen van, és nem látszanak levertnek, amikor távozik. Ha nyugtalanok, az idegen is könnyen meg tudja nyugtatni. Amerikai gyerekek 20%-a. 3. Bizonytalanul kötődő – ambivalens/rezisztens: ellenállást mutatnak anyjuk visszatérésekor, egyszerre keresik és kerülik a fizikai kapcsolatot. Pl. először sírnak, hogy vegyék fel, majd dühösen fészkelődnek hogy rakják le őket. Sírnak anyjuk után, de amikor visszatér, nem másznak oda hozzá, elfordulnak. Amerikai gyerekek 10%-a. Mivel a gyermekek 5-15 százaléka egyik csoportba sem illett bele, egy negyedik kategóriát hoztak létre, mely Main és Solomon nevéhez fűződik. Ez a csoport a Dezorganizált, dezorientált kötődés nevet kapta. Az ide tartozó gyermekek igen ellentmondásosan viselkednek. Néhányan anyjuk felé indulnak, amikor odaérnek, riadtan

sarkon fordulnak, vagy miután leültek, elkezdenek sírni. Mások dezorientáltnak, bizonytalannak, érzelem nélkülinek vagy lehangoltnak tűnnek. A gyermekek viselkedésének hátterében motiválatlanság, szorongás állhat, illetve az, hogy a kötődési személy jelenléte ellenére sem rendelkeznek olyan stratégiával, amellyel meg tudják nyugtatni magukat. Az ilyen módon kötődők aránya különösen magas a rendszeresen bántalmazott gyermekek között, vagy azoknál, akiknek a szülei pszichiátriai kezelés alatt állnak.

Mi befolyásolja a kötődést? A szakirodalom két fontos tényezőt említ. Az egyik a gondozó szenzitivitása, válaszkészsége. A biztosan kötődő csecsemők édesanyjai például általában azonnal reagálnak gyermekük sírására, és válaszaikat mindig a csecsemő szükségleteihez igazítják. A bizonytalanul kötődő gyermek édesanyja ezzel szemben saját kívánságait és hangulatát követi, nem gyermeke jelzéseire reagál. A másik befolyásoló tényező a csecsemő temperamentuma. Azok a temperamentumbeli tulajdonságok, amelyek szerint egy csecsemőt „könnyűnek” tartunk, előkészíthetik a biztos kötődést, míg a „nehéz” csecsemők temperamentuma épp az ellenkező irányba hat. A kettő között azonban van összefüggés, mivel a szülő reakciója gyakran a gyermek viselkedésének függvénye. A kutatók is úgy tartják, hogy a kötődési minták a csecsemő temperamentuma és a szülő válaszkészsége közti interakciót tükrözik. A kultúra, mint befolyásoló tényező Egyszerre jellemzi univerzalitás, hiszen a csecsemők többsége világszerte biztonságosan kötődik, ugyanakkor kultúra-függőnek is tűnik. Megállapítható a bizonytalan kötődési típusok előfordulása: Észak-Amerikában, Közép- és É-Európában gyakoribb az elkerülő, Afrikában, Izraelben, Indonéziában, Japánban pedig a rezisztens kötődési típus. Ennek hátterében a különböző gondozási, nevelési elvek állhatnak. Azonban nincs még egyetértés abban, hogy mennyire jelentősek a kötődési minták különféle kultúrákat jellemző eloszlásában mutatkozó különbségek.

Kockázati és védőtényezők Szülő személyisége:

 

Mentálisan egészséges szülők esetén: magasabb arányban biztonságos a kötődés o Terhességi szorongás alacsonyabb Mentális/pszichés betegségek: o Pl. Anyai depresszió nem kedvez a kötődésnek: alacsony válaszkészség, elhanyagolásra való hajlam, negatív viselkedés stb. o Védőtényező lehet, ha jár kezelésre, vagy valaki segít o Nagyobb arányban fordul elő bizonytalan/dezorganizált kötődés o Kitettség és mennyiségi hatás: Nem mindegy, hogy a gyermek milyen fejlődési stádiumban van és mennyi ideig, milyen tartósan történik a betegség  nagy mértékben befolyásolja a kimenetelt

Házastársi kapcsolat  Hatással van a gondozó viselkedésére, így a gyermekkel való kapcsolatára is  Ellentmondó kutatási eredmények  Támogató és kiegyensúlyozott házastársi kapcsolat: biztonságos kötődés  Tartós kapcsolati problémák, súlyos, nyílt konfliktusok (verbális, fizikális): dezorganizált/bizonytalan kötődés gyakoribb Szociális, demográfiai környezet - halmozódás  Szociális rizikó lehet: szülők iskolázottsága, jövedelme, életkora, lakáskörülmények, (kis)gyermekek száma 

Ezzel járó pszichés terhek: csökkennek az érzelmi és megküzdési erőforrások



Szociális rizikó + más kockázati tényező  kedvezőtlen kiindulási alap  bizonytalan kötődés valószínűsége megnövekszik



Bántalmazás – személyközi erőszak, vagy annak látványa  dezorganizált kötődés



Minél több kockázati tényező áll fenn együttesen  bizonytalan, dezorganizált kötődés

Serdülőkori terhesség  Halmozott rizikót jelent, mert: általában nincs tartós, támogató párkapcsolat, nincsenek felkészülve, alacsony iskolázottság, nincs/alacsony jövedelem, gyakran válnak szexuális vagy fizikai bántalmazás áldozatává 

Épp ezért: sok feldolgozatlan trauma éri



Gondozói viselkedés inszenzitív, atipikus  elkerülő, dezorganizált kötődés

Szenvedélybetegség  Gondozói feladat elégtelen ellátásához vezet 

Gyermek jelzéseivel szemben inszenzitív a szülő

Pl. Elfogyasztott alkoholmennyiséggel aranyosan nő a bizonytalan kötődés előfordulása



Társas kapcsolatrendszer  Mennyire támogatják az anyát, mennyire veszik körbe: támogató-rendszer mennyisége, minősége, szorossága, érzelmi és anyagi támogatottság Szociális kapcsolatok: közvetett hatással van a kötődésre:



o Növeli az anya önbizalmát, elégedettségét anyai szerepével  a szenzitív gondoskodás folytonos  biztonságos kötődés Kedvező szociális környezet: védőfaktor lehet Rizikótényezők halmozódása esetén a társas kapcsolatok nagyobb jelentőséggel bírnak

 

Intervenciós program:  Védőtényező 

Programok célja: pozitív irányba terelni a kötődési kapcsolatot



Közvetetten hat: amikor segítséget kap a szülő pl. hogy megfelelő állást találjon



Közvetlenül hat: anya szenzitív viselkedését próbálják elősegíteni, erősíteni (Általában ez az eredményesebb)

Fontos megjegyezni, hogy a halmozott rizikójú családok esetében is előfordulhat biztonságos kötődés. Mivel sok tényező befolyásolja a kötődés milyenségét, nehéz bejósolni.

A kötődés stabilitása A csecsemő- és kisgyermekkorban kialakult kötődés folytonosnak mondható, de nem lehet bejósolni, milyen környezeti hatások érik majd a gyermeket, illetve családot, ami miatt átcsúszhat egy másik kötődései mintába, például biztonságosból rezisztensbe (dezorganizáltba ritkán).

Alternatív gondozók

Apa-gyermek kötődés: a szakirodalomban kevesebb szó esik erről. Legtöbb kultúrában az édesanya az elsődleges gondozó, így az elsődleges kötődési személy is. Az apák tehát kevesebb időt töltenek a gyermek gondozásával, viszont sokkal többet játszanak velük az interakciók során, mint az anyák. És bár az apa-gyermek interakció mennyisége és természete is különbözik az anya-gyermek kapcsolattól, vizsgálatok bizonyítják, hogy eredendően nincs különbség az anyához, illetve apához való kötődésben. Fontos azonban, hogy környezeti tényezők hatásra kialakulhat ilyen. Bölcsődei/ óvodai ellátás: önmagában nem növeli a bizonytalan kötődés előfordulását, sőt akár erősítheti az anya és a kisgyermek kapcsolatát. A jó minőségű alternatív ellátás kompenzálhatja az inszenzitív anyai viselkedést. Szakirodalom: Pszichopedagógiai diagnosztika és terápia I. órai vázlat M. Cole, S. R. Cole: Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Budapest, 2006 Atkinson, R.C., Hilgard, E.: Pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2005...