1 PDF

Preview

Summary

Download 1 PDF

Description

1.

TÉTEL

A. A fertőzés fogalma, a fertőzés kialakulását befolyásoló tényezők, a fertőző betegségek lefolyása, kimenetele. A járványfolyamatok elsődleges és másodlagos mozgatóerői A fertőzés fogalma: (=infekció) fertőzésről akkor beszélünk, ha a kórokozó behatolt a szervezetbe és ott megtelepedve elszaporodott és vele kölcsönhatásba lépett. Ha a kölcsönhatás elmarad, a kórokozó kiürül, fertőzés nem következett be. Ha a fertőzést klinikai tünetek nem kísérik, és csak utólagos vizsgálatok alapján következtethetünk fertőző betegség lezajlására, lappangó vagy latens fertőzésről beszélünk. A fertőzés további sorsa függ: • a kórokozó tulajdonságaitól (behatoló csírák száma, virulenciája) • az emberi szervezet ellenálló képességétől (specifikus és nem specifikus rezisztencia). A fertőzés kialakulását befolyásoló tényezők: A mikroorganizmusok kórokozó- képessége bonyolult, több összetevő eredőjeként jön létre: - behatoló képesség (invazivitás) - fertőzőképesség (infektivitás) - méreganyagtermelés (toxigenitás) révén. Mikroorganizmusok kórokozó-képessége: 1. A behatoló képesség (invazivitás) azt jelenti, hogy a kórokozók a gazdaszervezetbe behatolva áttörik a szervezet védőrendszerét és az életfeltételeikhez szükséges szövetek elérése után megtelepednek és elszaporodnak. A fertőzés kialakulását befolyásolja: a fertőzés kapui: - ép bőr, bőr sérülései, nyálkahártya - légutak - szájon át (tápcsatornán keresztül) - inoculatio direkt vagy vektorral A behatolási kapu, a megbetegedés helye, a kórokozó ürítésének és a fertőzés terjedésének módja általában összefügg egymással. Minél nagyobb az invazivitás annál gyorsabban terjed a fertőzés a szervezetben. A hatásért az egyes baktériumok által termelt extracelluláris enzimek a felelősek (pl. hialuronidáz). A kórokozóknak emberről emberre történő terjedése révén ún. fertőzőlánc alakul ki, mely lehet: - egytagú (monophil) ha csak emberről embere terjed pl. syphilis, - összetett (heterophil) ha vektor közvetítésével terjed pl. malária. A megtelepedés helye lehet: - a behatolási kapu, ahonnan a kórokozók nem terjednek beljebb (gombás bőrfertőzések), - kezdetben a behatolási kapuban majd a távolabb szövetekben is (scarlatina, lues, pestis), - gyakorlatilag tünetmentes behatolás után a távoli szervekben(poliomyelitis). 2. A fertőzőképesség (infektivitás vagy virulencia): alatt a pathogenitás fokát értjük a szervezeten belül. A shigellák infektív dózisa kicsi, akár 1 csíra is létrehozhat megbetegedést, salmonellák esetén 105 csíránál több szükséges ahhoz, hogy tünetek kialakuljanak. A tulajdonságok változása a természetben spontán bekövetkezhet, de laboratóriumi körülmények között irányítható: fokozható (ellenanyagtermelés) vagy csökkenthető (védőoltás). 3. A méreganyag termelés (exo- és endotoxinok): a baktériumok súlyosan károsíthatják a szervezetet. - Exotoxin: Corynebacterium diphtheriae (sejtelhalás álhártya képződéssel) - Endotoxin: Gramm negatív baktériumok sejtfalában lévő molekulák foszfortartalmú hosszú heteropolimerek. pl: Listeria monocytogenes - Enterotoxin: Clostridium perfringens, Staphylococcus aureus, Bacillus cereus - Neurotoxin: Clostridium botulinum, és tetani Szervezet védekezőképessége: A fertőző ágens leküzdésére a szervezetnek kétféle rendszer áll rendelkezésére: - ún. elsődleges vagy primer védekező rendszer melynek jellegzetessége, hogy a károsító hatásra azonnal reagál (testnedvek baktericid, virucid hatása, fagocitasejtek, gyulladásos szövet reakció, olyan immunológiai mechanizmusok, amelyek elősegítik vagy megkönnyítik a keringésbe jutó kórokozók eltávolítását.) - másodlagos vagy szekunder védekező rendszer (B-lymphocytákból származó plazmasejtek termelte specifikus humorális antitestek és a celluláris elhárító apparátus, az ún T-lymphocyta-rendszer). Fertőző betegségek lefolyása, kimenetele: Betegség (=morbus): az egészség ellentéte; a szervezet működésének normálistól való eltérése; a szervek és szervrendszerek ép funkcióinak zavaraiban nyilvánul meg.

A betegség keletkezhet: a környezet behatásaként traumák következtében (sérülések); élő mikroorganizmusok hatására (fertőző betegségek); a szervezetbe bejutott vegyi anyagok következtében (mérgezések). A betegség lefolyásában azok időtartalma és a tünetek hevessége szerint elkülönítünk: - heveny (akut) formát az éles kezdet és vég, valamint meghatározott időtartam jellemez, pl. morbilli, tetanus. - félheveny (szubakut) forma a heveny betegséghez hasonlóan kezdődhet, de lefolyása 6 hétnél tovább, esetleg hónapokig tart, pl. brucellózis. - idült (krónikus) forma évekig elhúzódhat, tünetmentes szakaszok váltakoznak tünetes szakaszokkal (exacerbáció) pl. tbc., lepra. A fertőzés következményeként a betegség lehet: - típusos: klasszikus tünetekkel zajló - atípusos: nem típusos tünetekkel zajló, - abortív: tünetszegény - inapparens: tünetek nélkül lezajló Szakaszai: 1. Inkubációs szakasz a fertőzés és a betegség első tüneteinek megjelenése között eltelt idő (lappangás) 2. Prodromális (általános tünetek- láz, gyengeség stb.) 3. Tüneti szakasz (betegségre jellemző tünetek) 4. Rekonvaleszcencia (lábadozási szakasz) 5. Gyógyulás Ha a betegség generalizálódik (kórokozók bejutnak a véráramba, nyirokáramba)-> bakteriémia, virémia, toxémia. Ha a szervezet védekező-apparátusa a folyamatot nem tudja megállítani -> szepszis (szeptikémia). I. A lappangási idő (inkubációs): - Ez az idő a behatoló kórokozó szaporodásához, szóródásához, illetve toxinjának megfelelő koncentráció eléréséhez szükséges. - Egy adott fertőző betegségre jellemző adat. - Az inkubáció idő minden esetben a mikro- és makroorganizmus kapcsolatának sajátosságaitól függ. Rövid (6-24 óra, néhány nap) ha a kórokozó többé- kevésbé közvetlenül hozzáférhet ahhoz a szövethez, amelyben elsődleges szaporodása bekövetkezik (pl.salmonella, influenza). Hosszabb azokban az esetekben, amelyekben a kórokozó nem képes a behatolási kapuban szaporodni, hanem megkerülve a szervezet védőgátjait a nyirokutakon vagy más módon kell a célszervhez eljutnia (pl. hepatitis infectiosa) II. Prodromális tünetek: az inkubációs időszak végén jelentkező általános tünetek, nem specifikusak, több fertőző betegség korai tüneteként is értékelhetők (pl. felső légutak hurutos tünetei). III. A jellegzetes ( klasszikus ) tünetek általában a következők : 1. Általános tünetek (láz, kiütés tb.); 2. Elváltozások a behatolási kapuban, a szervekben és a vérben; 3. A kórokozó jelenléte ezek valamelyikében és a váladékokban; 4. Specifikus immunitás kifejlődése a kórokozóval szemben. 1. Általános tünetek: - 37.0-38.0 oC között subfebrilitas (37.0-37.5 oC) - Láz: 38.0 oC felett, közepes láz:38.1-39.0 oC, magas láz:39.1-40.0 oC, Hyperpyrexia: > 40.0 oC - Láz típusai: Kontinua - egyenletesen magas láz, ingadozása kicsi (1-1,5 0C) pneumónia; Remittáló - napi ingadozása nagyobb, tbc; Intermittáló - (váltóláz) nagyon nagy ingadozást mutat. Lázas és láztalan időszakok váltakoznak (malária, szepsis); Hullámzó - (unduláló) napi ingadozása kicsi vagy nagyobb, de a maximumok szabályosan ismétlődnek (brucellózis) 2. Elváltozások a behatolási kapuban, a szervekben és a vérben: - A nyirokszerveket, RES-t igénybevevő betegségekben (malária, ty. abdominalis) a lép megnagyobbodik; - A belső szervek megbetegedését funkciózavaruk jelzi. - A fertőző betegségek egyik jellegzetessége a vérben a quantitatív és qualitatív fehérvérsejtkép megváltozása. Leggyakoribb elváltozások: • a leukocytosis (gennyes fertőzésekben), • leukopeniát találunk hastífuszban, • lymphocytosist pertussisban, • monocytosist mononuclosis infectiosában, • eozinophyliát scarlatinában és bélférgességben Ha a betegség generalizálódik (kórokozók bejutnak a véráramba, nyirokáramba)-> bakteriémia, virémia, toxémia. Ha a szervezet védekező-apparátusa a folyamatot nem tudja megállítani -> szepszis (szeptikémia).

A fertőző betegségek kimenetele: - Teljes gyógyulás: nyom nélkül, kezelés hatására vagy spontán (restitutio ad integrum), - Részleges gyógyulás:  Szövődmények kialakulásával, ha átlagostól eltérő súlyosabb tünetek és szervi elváltozások kísérik a fertőzést (mumps-orchitis),  Defektusról beszélünk, ha a szervi elváltozás a gyógyulást követően is fennmarad (polio-végtagbénulás),  Utóbetegség a fertőzés lezajlását követően új tünetek jelentkeznek (diftéria-miocarditis). - Halál: amelyet a betegség hiperakut (fulmináns) formája okoz vagy szövődmények következménye. A járványfolyamat mozgatóerői A fertőző betegségek, járványok kialakulásához három alapvető tényező – a fertőző forrás, a terjedési mód és a fogékony szervezet – egyidejű megléte szükséges, melyeket a járványfolyamat elsődleges mozgatóerőinek neveznek. Azok a tényezők pedig, amelyek nem játszanak ilyen meghatározó szerepet a betegségek kialakulásában, de befolyásolják annak lezajlását, a másodlagos mozgatóerők. a) A fertőzés forrása az az élőlény (ember vagy állat), amely a kórokozót hordozza és ha az ágenst a külvilágba juttatja, és az fogékony szervezetbe kerül megbetegedést hoz létre. A fertőzés forrása lehet a manifeszt vagy latens betegségben szenvedő, a kórokozó-hordozó ember, illetve állat. Kórokozó-hordozó állapotot jelent szükségszerűen az inkubáció időszaka, de fennállhat az a rekonvaleszcencia időszakában (jellemzően a tünetek megszűnését követően, legfeljebb négy hétig) is, de krónikus kórokozóhordozó állapot is kialakulhat. Ez utóbbi formán belül megkülönböztetik a kórokozó-ürítőt, ha négy hétnél hosszabb, de egy évnél rövidebb ideig, és a kórokozógazdát, ha egy éven túl is, akár egész életében folyamatosan vagy intermittálva üríti a kórokozót. b) A terjedési mód lehet közvetlen (direkt), ha a betegséget okozó ágens – közvetítő közeg nélkül – a fertőző forrásból közvetlenül a fogékony szervezetbe jut. Ennek típusos példája a szexuális érintkezés, az állatok harapásával történő infekció, a transplacentarisan (intrauterin) vagy a szülés közben történő kontamináció. Közvetett (indirekt) a terjedés, ha a kórokozó élő vagy élettelen közvetítő segítségével jut el a forrástól a fogékony egyedbe. Az élettelen közvetítő közegben (ivóvíz, fürdővíz, szennyvíz, élelmiszerek) esetenként a kórokozók szaporodni is képesek, míg mások (tárgyak, fehérnemű, törülköző stb.) csak mechanikus átvivők, bennük a kórokozó szaporodása nem észlelhető. Közvetíthetik az infekciót a levegőben található kórokozót tartalmazó részecskék (aeroszolok, folyadékcseppek, porszemek) is, melyek a szervezetbe inhalációval kerülnek. Fertőzéseket biológiai anyagok (vér, plazma, szövet, szerv) is átvihetnek, melyek részint a donor szervezetéből származó kórokozókat tartalmazhatnak, részint pedig kontaminálódhatnak feldolgozásuk, kezelésük során. Az élő közvetítők (vektorok) – elsősorban ízeltlábúak – egyrészt a testfelületükre tapadt vagy tápcsatornájukba került kórokozókat passzív, mechanikus átvitellel terjeszthetik, anélkül, hogy azok testfelszínükön vagy szervezetükben bármilyen szaporodáson vagy fejlődésen mennének át, másrészt a vektor szervezetében a kórokozó szaporodik, illetve egyes esetekben speciális fejlődési szakasz(ok)on megy át. c) A járványfolyamat harmadik összetevője a fogékony szervezet. A fogékony egyén az adott kórokozóval szemben nem rendelkezik hatékony védekezőképességgel. Egy adott betegséggel szembeni védettség lehet veleszületett (anyai eredetű) és szerzett. A szerzett immunitás létrejöhet természetes módon a fertőzés átvészelését követően, és mesterségesen, védőoltásokat követően (bővebben l. védőoltások). A járványfolyamat másodlagos mozgatóerői természeti, környezeti (pl. klíma) és társadalmi tényezők (pl. lakásviszonyok) lehetnek, amelyek elősegíthetik vagy gátolhatják a járvány kialakulását.

B. A foglalkozási betegségek fogalma, csoportosítása, speciális jellemzői, előfordulása és a prevenció lehetőségei. A foglalkozási betegség, fokozott expozíció bejelentése, kivizsgálása; munkavédelmi feladatok a kockázat csökkentése érdekében Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés során, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett minden olyan heveny és idült megbetegedés, mely a foglalkozással kapcsolatos, illetve a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszicho-szociális és ergonómiai (=munkafolyamat) kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve a munkavállalónak az optimálistól eltérő igénybevételének a következménye. Két alapvető típusa van: a foglalkozás megbetegedés; és a foglalkozással összefüggő megbetegedés Kritériumai:  

Oka egyedül és kizárólag a foglalkozás Ok – okozat személyre szólóan igazolható



Ok megszüntetése után a betegség nem fordulhat elő

 

Számuk 102-103 bejelentendő, kivizsgálandó, kártalanítandó

Foglalkozási betegségek esetén: - A károsodások, tünetek valamennyi szervrendszert érinthetik és megjelenésük általában jellemző arra a kórokra, amely előidézte. - Fontos, hogy minél több olyan vizsgálati módszert ismerjünk és alkalmazzunk, amely a korai diagnózist elősegíti és lehetővé teszi a betegség megelőzését (még a tünetek és panaszok megjelenése előtt). A foglalkozási megbetegedések kialakulása és formája függ a munkával kapcsolatos tényezőktől, a behatás idejétől és intenzitásától. A megbetegedés lehet: acut: azonnal vagy pár óra lappangási idő után alakul ki (pl. légembólia) subacut: pár hét a lappangási idő chronikus.:a lappangási idő pár hónap vagy év késői toxikus hatás: több év vagy évtized lappangási idő után (mutagén, teratogén, karcinogén hatások) A foglalkozási betegségek egy részének klinikai képe egyértelműen utal a kiváltó kóroki tényezőre (a foglalkozási eredet bizonyítása itt is kötelező!!!), más részüknél csupán a tünetekből nem lehet következtetni az okra. A diagnózist segíti: laboratóriumi vizsgálatok klinikai vizsgálatok radiológiai vizsgálatok munkaanamnézis (az összes addigi munkahely és kóroki tényezőik felderítése, nem csak az utolsóé!) higiénés adatok ismerete A foglalkozási betegségek korai diagnózisa (orvosi surveillance tevékenység!) nagyon fontos, ennek érdekében figyelembe kell venni: biokémiai és morfológiai változások a dolgozó valamely szervrendszerének fizikális vagy funkcióváltozása (EKG, EEG) az „általános jólét” (well-being) megváltozása Foglalkozással összefüggő betegségek kritériumai: 1. Poliaetológiás kórkép (a foglalkozás csak az egyik ok) 2. Személyre szólóan nem igazolható (a foglalkozási tényezőt a nagyobb gyakoriság jellemzi) 3. Foglalkozási tényező megszűnte után a gyakoriság csökken 4. Számuk 103 5. Nem bejelentendő, kártalanítandó Foglalkozással összefüggő betegségek esetén: A munkakörnyezet és annak jellegzetességei egyéb rizikófaktorokkal együtt szerepet játszhatnak komplex, több kórokra visszavezethető betegségek kialakulásában. Több kórokra visszavezethető betegségek pl. a szív-, érrendszeri megbetegedések egy csoportja (ishaemiás szívbetegség), mozgásszervi, bizonyos nem specifikus légzőszervi, gastrointestinális, daganatos megbetegedések és egyes magatartási rendellenességek. A foglalkozással összefüggő megbetegedések erős korrelációt mutatnak a szociális körülményekkel, képzettséggel, életmódbeli szokásokkal is. A foglalkozással összefüggő megbetegedések esetében a munkakörnyezet és a munkavégzés többé vagy kevésbé hozzájárul ugyan a több kórokra visszavezethető betegségek kialakulásához, progressziójához, de csak egyike a kiváltó vagy a betegség lefolyását befolyásoló tényezőknek. Számuk lényegesen meghaladja a fogl.megbetegedések számát. Foglalkozással összefüggő betegségek rizikófaktorai: o Munkahelyi kockázati tényezők – Kedvezőtlen munkakörülmények, – Rosszul szervezett munka – Interperszonális kapcsolatok – Életpálya nehézségei – Foglalkozáson kívüli munkavégzés o Individuális és családi rizikófaktorok – Genetikai meghatározottság, egyéni érzékenység, betegségek – Demográfiai mutatók (nem, életkor) – Életmód (dohányzás, táplálkozás, alkoholfogyasztás, szabadidő) – Interperszonális kapcsolatok – Társadalmi mutatók (lakás, képzettség, jövedelem) Foglalkozási kockázati tényezők: - Fizikai (zaj, vibráció, elégtelen megvilágítás, klíma) - Kémiai (gázok, gőzök, aeroszolok, kémiai anyagok stb.) - Biológiai (mikro,-makroorganizmusok, gombák, stb.)

- Pszicho szociális, ergonómiai tényezők és az optimálistól eltérő megterhelés Fokozott expozíció: nem betegség, hanem a szervezet megnövekedett megterhelését jelző fiziológiás állapot. Az egyén egészségi állapotát befolyásolja az expozíció mértéke, expozíció időtartama, gyakorisága, prevenció hatékonysága. Foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíció bejelentése: Mind a fokozott expozíció, mind a foglalkozási megbetegedés bejelentendő, kivizsgálandó! Bármely orvos, aki a foglalkozási megbetegedést vagy annak gyanúját megállapította (diagnózist felállította), 24 órán belül köteles azt az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi és munkavédelmi szakigazgatási szervének munkavédelmi felügyelőségéhez (OMMF) bejelenteni. A felügyelőség a bejelentést továbbítja a Nemzeti Munkaügyi Hivatalnak és az OMFI-nak. Továbbá a bejelentést nyilvántartásba veszi és visszaigazolja az orvosnak a bejelentés tudomásul vételét. A bejelentést meg kell ismételni, ha a korábban keresőképesként bejelentett személy keresőképtelenné vált. Halálos kimenetelű vagy 5, illetve 5-nél több munkavállalót érintő akut foglalkozási megbetegedést az elsőként észlelő orvos szóban azonnal és írásban 24h-n belül köteles jelenteni a munkavédelmi felügyelőséghez. Ha az orvos nem tudja egyértelműen felállítani a diagnózist, a beteget a munkavédelmi és munkaügyi igazgatósághoz kell küldenie. A beutalóra rá kell írnia: „Bejelentve nincs!” Tüdőfibrosist okozó porok esetén a Baranya Megyei Tüdőgondozó Intézet illetve az OMFI állítja fel a foglalkozási megbetegedés diagnózisát és végzi a bejelentést. A fokozott expozíció is bejelentendő, a beteget beküldő fogl. eü. szolgálat orvosának a lelet kézhezvételétől számítva 24 h-n belül be kell jelentenie. Foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíció kivizsgálása: 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról A keletkezés körülményeinek vizsgálatát a munkavédelmi felügyelőség végzi, bevonva a foglalkozás-egészségügyi orvost, a munkáltatót, a munkavállalók érdekképviseletét (munkavédelmi képviselő). Szükség esetén bevonhatók más szervek: növényvédőszer okozta megbetegedés esetén a fővárosi, megyei növény- és talajvédelmi igazgatóság antropozoonózis esetén az élelmiszerbiztonsági és állategészségügyi igazgatóság bányászati megbetegedéskor a bányakapitányság biológiai kóroki tényező esetén a járási népegészségügyi intézet A kivizsgálást a lehető legrövidebb időn belül meg kell kezdeni és a bejelentés napjától számított 30 (bonyolult esetekben 60) napon belül intézkedni kell a további megbetegedések elkerülése érdekében. A kivizsgálásról vizsgálati lapot és jegyzőkönyvet kell készíteni. Ezeket 6 példányban kell elkészíteni. Alaki, formai, illetve tartalmi követelményeknek kell megfelelniük! (Rendelet melléklete!) Kivizsgáláskor a munkáltató köteles a szükséges dokumentumokat, információkat a vizsgálat vezetőjének átadni, munkáját segíteni. A kivizsgálás megszűntével, ha szükséges, a munkavédelmi felügyelőség határozatban intézkedik a szabálytalanságok megszűntetéséről a hasonló esetek megelőzése érdekében. Közegészségügyi, járványügyi szabálytalanság esetén értesíti az illetékes népegészségügyi intézetet. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa dönt a dolgozó további foglalkoztatásáról (maradhat-e az eredeti munkahelyén, át kell-e helyezni, rehabilitáció, stb.) Mivel a fokozott expozíció nem betegség, a dolgozót általában tilos kiemelni a munkahelyéről, az expozíciót kell csökkenteni. Prevenciós megoldások: – Kollektív védelem: primer védelem – műszaki, technológiai, munkaszervezési, alkalmassági orvosi vizsgálat. – Egyéni egészségvédelem: szekunder védelem – egyéni védőeszközök alkalmazása, időszakos orvosi alkalmassági vizsgálat – Tercier védelem: gondozás

C. Állattartásban használatos biológiailag aktív anyagok felhasználási területe, alkalmazásának célja, élelmezés egészségügyi megítélése Az élelmiszereinkben előforduló káros vegyi anyagokat összefoglaló néven idegen anyagoknak nevezzük. Az intenzív állattartás új technológiát, gépesített eljárást, zárt nevelést követel meg. A jobb takarmányozási, tartási és higiénés viszonyokra törekvés miatt jellemzővé vált a t...