10. tétel - Az ember tragédiája PDF

Preview

Summary

jegyzet/kidolgozott tétel...

Description

10. tétel: Madách Imre: Az ember tragédiája (1823-1864) Magyar irodalom -

-

-

-

Az ember tragédiája a magyar irodalom legtöbb nyelvre lefordított műve. Szerzője előzmény nélkül bukkant a magyar irodalmi életben, de írói felkészültsége tudatos volt. Több verset írt, de azokat szétszórtan, folyóiratokban publikálták. Íróként nem volt ismert, inkább csak politikai szónokként. 1840-ben kötete jelent meg Lantvirágok címmel. Arany elolvasta a mű kéziratát és Madáchot bevezette a Kisfaludy Társaságba. A mű hamarosan meg is jelent a társaság évi illetményköteteként (1861). Az ember tragédiája ekkortól vált az egyik legtöbbet értelmezett és vitatott művek közé. Műfaja drámai költemény vagy emberiségdráma, de a szerző életében nem került színpadra. Az ősbemutató 1883-ban volt a Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében. A Tragédia első színe a mű alapvető konfliktusának az Úr és Lucifer szembenállását mutatja. Az Urat és a teremtést dicséri a három főangyal (Gábor, Mihály, Ráfael). A tér végtelenségét, az örök változatlanságot és a boldogságot nevezik meg a legfőbb isteni attribútumként, és az Úr előtti feltétlen hódolatot fejezik ki. Lucifer itt még a negyedik főangyalként szerepel, és a teremtés korlátaira hívja fel a figyelmet. Ezzel egyszerre vonja kétségbe a teremtés értelmét és a teremtő akarat létét. Önmagát nem minősíti teremtménynek, és kisajátítja az öröklétet. Felmutatja az isteni attribútumok hiányát. Az Úr reakciója erre Lucifer elűzése, de ez nem tekinthető a luciferi gondolat cáfolásának. Az Úr az Éden két fáját megátkozza és Lucifernek engedi át, így elismeri a teremtés közreműködésében. A konfliktus nem oldódott meg, az Úr kijelöli a második szín helyszínét, és az Édenbe küldi Lucifert. Erről azonban Ádám nem tud, és az első emberpár reakciói nem annak jegyében alakulnak, hogy tudnának az Úr és Lucifer konfliktusáról. Ádám és Lucifer dialógusai a mű eleji konfliktust értelmezik. Az Édenből való kiűzetést a tudás fájáról való tiltott gyümölcs megízlelése okoz, nem egyszerűen az ember Istentől való elfordulásának a következménye, hanem az isteni terv része. Az öntudatra ébredés és az Édenből való kiűzetés utáni álomszínek történelmi korszakokat jelenítenek meg, és itt jelenik meg az ember számára az időtapasztalattal való szembesülés. Az emberi történelem a személyes emberi élet fázisait követő történet, ezt hangsúlyozza Ádám párhuzamos öregedése a történeti színek változásával. Az időnek való alávetettség nem érvényes Évára, aki nemcsak az emberiség útjáról szóló álom részese lesz, hanem a nőiség jelképe, Ádámhoz képest másodlagos szereplő, akiről Ádám álma szól. Ádám az álmokban kettős szerepet játszik: egyrészt az adott kor történelmi személyét, másrészt saját kívülállóságának tudatában lévő figura. Éva sosincs tudatában annak, hogy létezne körülötte más temporalitás a történelmi korszakon kívül. Éppen ezért Éva sosem részese a Lucifer irányította korszakátlépéseknek, hiszen ő minden korszakban már ott van, és nem szembesül azokkal a metafizikus létezőkkel sem, akikkel Ádám (pl. Föld Szelleme). Éva az időkülönbségek miatt korlátozottabb, Ádám döntéseiben kívül álló. Döntő fordulattá válik az az eset, amikor éppen Évának kell döntenie, megakadályozza a férfit az öngyilkosságban, és anyaságával szembesíti Ádámot, hogy a férfi a jövőt nem képes egyedül befolyásolni. A Lucifertől Ádámra és Évára bocsátott álom a jövőbelátás lehetőségét ígéri, és így épülnek egymásra a történelmi színek. Mivel Ádám történelmi tudata tágabb, mint a megjelenített korszak, így a mű nem a történelmet akarja bemutatni, hanem bizonyos

1

-

-

-

alapszituációkat rendez kronológiai sorba. A színek ismétlődő vagy párhuzamos helyzetek sorozatát adják, és az emberi létezést demonstrálják. A tömeg és a vezetésre hivatott nagy egyéniség konfliktusait az egyiptomi (IV.), és a római (VI.) szín mutatja. A legtöbb variációt az Ádám és Éva közti szerelem és összetartozás mutatja, de ezeknek a változatoknak a sora nem a megnyugtató végkifejlet felé halad. A VI. római színben Éva örömlányként jelenik meg, a X. prágai színben a férjét megcsaló Éva képe jelenik meg. A történelmi színek végére, azaz az ébredésre lebomlik az egység állapota. Lucifer idézi elő a történelmi színeket, és ő értelmezi a látottakat is Ádám mellett. Lucifer átlátja azokat a dolgokat, amiket Ádám nem, vagy csak a színpadi akció után lát meg, de mégsem válik Lucifer bábjává. Lucifer nem az ördögi oldalt képviseli, nem a testi élvezetek felkínálásával akarja elszakítani az embert Istentől. Intellektuális kísértőnek bizonyul, ezért nem tűnik Ádám ellenségének, bár az egész játszma az ember saját akaratából történő megsemmisítése érdekében történik. A mű vége a csoda lehetőségét villantja fel Éva anyaságával, ez az elem hitet képes fakasztani. Ádám megadja magát az Úrnak, Lucifer vesztett. Ettől függetlenül jelen marad az Úr világának. Ez a szerepe hasonló Ádám a színekben elfoglalt szerepének 15 színből áll: 1. menny 2. paradicsom 3. paradicsomon kívül 4. egyiptom 5. athén 6. róma 7. konstantinápoly 8. prága I. 9. párizs 10. prága II. 11. london 12. falanszter 13. űr 14. eszkimók világa 15. paradicsomon kívűl

2...