„Az igazság odaát van”: milyen összeesküvés-elméleteket kínálnak magyar nyelvű alternatív híroldalak? (Államvizsga dolgozat) PDF

Preview

Summary

Universitatea Babeş-Bolyai Cluj-Napoca Facultatea de Sociologie și Asistență Socială Departamentul de Sociologie și Asistență Socială în Limba Maghiară LUCRARE DE DIPLOMĂ AUTOR COORDONATOR Kustán Magyari Attila lector universitar dr. Péter László 2017 Cluj-Napoca Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociol...

Description

Universitatea Babeş-Bolyai Cluj-Napoca Facultatea de Sociologie și Asistență Socială Departamentul de Sociologie și Asistență Socială în Limba Maghiară

LUCRARE DE DIPLOMĂ

AUTOR Kustán Magyari Attila

COORDONATOR lector universitar dr. Péter László

2017 Cluj-Napoca

Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munkás-képző Kar Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet

SZAKDOLGOZAT

„Az igazság odaát van”: milyen összeesküvés-elméleteket kínálnak magyar nyelvű alternatív híroldalak?

SZERZŐ Kustán Magyari Attila

TÉMAVEZETŐ dr. Péter László, egyetemi adjunktus

2017 Kolozsvár 2

Universitatea Babeş-Bolyai Cluj-Napoca Facultatea de Sociologie și Asistență Socială Departamentul de Sociologie și Asistență Socială în Limba Maghiară

LUCRARE DE DIPLOMĂ

„Adevărul e dincolo de noi”: ce fel de teorii ale conspirației oferă site-uri de știri alternative de limba maghiară?

AUTOR Kustán Magyari Attila

COORDONATOR lector universitar dr. Péter László

2017 Cluj-Napoca 3

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS .....................................................................................................................5 2. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS ......................................................................................7 2.1. Összeesküvés-elméletek és antiszemitizmus ................................................................7 2.2. Összeesküvés-elméletek és az Amerikai Egyesült Államok.........................................8 3. ELMÉLETI HÁTTÉR....................................................................................................10 3.1. Miért születnek konspirációs elméletek? ....................................................................10 3.3. Konspiráció és paranoia ..............................................................................................11 3.3. A fogalom konceptualizálási kísérletei .......................................................................12 3.4. A három feltétel...........................................................................................................14 3.5. Szkeptikusok és teoretikusok – avagy az episztemológia határai ...............................15 3.6. Az összeesküvés-elméletek tipológiája.......................................................................18 3.6.1. Lakatos tipológiái..................................................................................................18 3.6.2. Walker tipológiája .................................................................................................19 3.6.3. Barkun tipológiája .................................................................................................23 4. A KUTATÁS MÓDSZERTANI VETÜLETEI ............................................................23 4.1. Hogyan kerestem ki a megfelelő forrásokat?..............................................................23 4.2. Hogyan vizsgáltam meg a médiatartalmakat?.............................................................25 5. TARTALOMELEMZÉS ................................................................................................27 5.1. Mit tudunk a forrásokról?............................................................................................27 5.2. A források külalakja ....................................................................................................28 5.3. Konteóháló: mi mivel függ össze? ..............................................................................29 5.3.1. Földönkívüli/katonai konteók ...............................................................................30 5.3.2. Titkos társaságokkal kapcsolatos konteók ............................................................35 5.4. Szövegfolyam: hogyan épülnek fel a cikkek?.............................................................38 6. KÖVETKEZTETÉSEK .................................................................................................44 IRODALOMJEGYZÉK.....................................................................................................46

4

„Bármilyen adat fontossá válik, ha összefügg egy másik adattal. Az összefüggés új perspektívát teremt. Azt sejteti, hogy a világ egyetlen jelensége, egyetlen hang, egyetlen leírt vagy kimondott szó sem azt jelenti, amit jelenteni látszik, hanem valamiféle Titokról szól. Egyszerű a jelszó: gyanakodni, mindig csak gyanakodni.” Umberto Eco: A Foucault-inga

1. BEVEZETÉS

A kilencvenes évek végén, amikor megismerkedtem az 1996-ban meggyilkolt amerikai rapper, Tupac Amaru Shakur zenéjével, találkoztam először az összeesküvés-elméletekkel is. Honlapok, internetes fórumok, dokumentumfilmek, rövid videók foglalkoztak a mártírrá avatott rapperrel és az őt körülvevő rejtélyekkel. Ahogyan számos híresség halála után, úgy az ő esetében is felmerültek azok az elméletek, amelyek azt próbálták igazolni, hogy még él. „Beszédes” dalszövegekre utaltak, Machiavelli-idézeteket halásztak elő, amelyek hasonló manővereket igazolnának (olvasója volt az olasz gondolkodónak), fotókat, viedókat elemeztek, számmisztikával próbálták igazolni a feltételezéseket – a hátrahagyott zenéit feldolgozó új lemezeket pedig úgy gyártották le, hogy a konspirációs elméleteknek újabb löketet adjanak1. Sokáig hittem ezekben az elméletekben, így testközelből tudom, milyen könnyű megközelíteni eseményeket, történelmi fordulatokat, állapotokat összeesküvésekkel magyarázni. Ráadásul valódi összeesküvések léteznek, a titok intézménye pedig létezik a modern társadalomban. A folyamat felerősödni látszik akkor, amikor a politika újra hangsúlyosan alkalmazni kezdi ezt a csodafegyvert, és észérvek, tények helyett összeesküvésekkel operál. A kijelölt ellenségek – legyen szó politikai ellenzékről, civil szervezetekről, külföldi vezetőkről – delegitimációját szolgáló konspirációs vádak ellen nehéz ellenkezni – hiszen a nemlétezőről nem lehet bizonyítani, hogy nem létezik, más szavakkal: a titok, az összeesküvés lényege, hogy nem lehet bizonyítani. Ez a paranoid állapot egyre erősödni látszik napjainkban is, ha a magyarországi vagy romániai politikai csatározások változó nyelvezetét és logikáját vesszük csak figyelembe, vagy hozzárendeljük még ezekhez a példákhoz Donald Trump amerikai elnök politikai ellenfelekkel, a médiával, más politikai szereplőkkel szemben megfogalmazott vádjait.

A 2002-es Better Dayz című lemez utolsó számában például a következőket hallani: „Expect me nigga, like you expect Jesus to come back, expect me nigga I'm coming ...”, azaz várjuk őt, ahogyan Jézust is, mert vissza fog térni. 1

5

Mindezekről bőven lehet olvasni a mainstream médiában, a legkülönfélébb megközelítésekben – van, aki hiteles információként adja tovább a konspirációs teóriákra épülő narratívákat, van, aki iróniával próbálja rombolni ezt a diskurzust, mások – mint például a Snopes2 – a tények ellenőrzését vállalják fel. Kutatásom azonban nem erre összpontosít: a mainstream média a hírszelekció következtében a napi kulcsfontosságúnak ítélt témákat közvetíti (McCombs, 2014), az alternatív hírforrások - amelyek. Éppen ezért vagyok kíváncsi inkább mindarra, amit a magyar nyelvű alternatív hírportálok kínálnak. Kutatásom témája tehát az összeesküvéselméleteket nagy arányban tartalmazó alternatív hírportálokban fellelhető összeesküvéselméletek 2017. márciusi és áprilisi kínálata, az ebben az időszakban megjelent cikkek témái, a köztük levő összefüggések, a nagy konteó-narratívákhoz és a valós eseményekhez való kapcsolódásuk, ugyanakkor az egyes szövegek szintjén a gondolatmenetek felépítése, a manipuláció eszközei. Arra szeretnék rávilágítani, hogy milyen főbb témákkal operálnak, kik a főszereplők, a legfontosabb összeesküvő, titkos társaságok, intézmények, melyek a fő félelmek és hogy mindezt hogyan tálalják, milyen szövegek íródnak, hogyan lehet ezeket értelmezni, tágabb kontextusban látni. Mint ki fog derülni, a mainstream médiával szemben gyakran nem aktuális, friss anyagok születnek, hanem általános konspirációs elméleteket ismétlő cikkek is, egymással szoros összefüggésben levő szereplőkkel és tevékenységekkel. Sorra kerülnek majd azok a módszerek, amelyekkel vélhetően az új olvasókat próbálják megragadni, és azok, amelyekkel a már „bennfenteseket” szólítják meg, a cikkek fogalomhálója után tehát egy közelebbi, a szövegekre koncentráló elemzés lesz olvasható. Mindezt azért fontos elemezni, mert – ahogy az kiderül a módszertan részletezésénél – az alternatív hírportálok is jelentős olvasótáborral bírnak, ráadásul az elemzett forrásoknál jóval többet találni a világhálón, illetve bőven olvasni ilyen teóriákat szakosodott nyomtatott lapokban3 és televíziós, internetes beszélgetős műsorokban4 is. A közvélemény szkepticizmusát a hivatalos forrásokkal, intézményekkel, szereplőkkel szemben egyszerre használja ki a hatalom és az alternatív oldalak, ez utóbbiak pedig fontos szereplői lehetnek ennek a diskurzusnak, hiszen gyakran tőlük „kerülnek felszínre” összeesküvés-elméletek.

2

http://www.snopes.com Mint például a Hihetetlen Magazin 4 Ilyen volt például az Echo TV-s Világ-panoráma, a Fix TV-n látható Enigma, vagy ennek szellemi utódja, az Enigmák és a nyomtatott Hihetetlen Magazin szintén a YouTube-on követhető csatornája 3

6

2. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS Hannah Arendt a következőket írja A totalitarizmus gyökereiben a náci és bolsevik hatalmakról: „A történelem újraírói immár nem Marx dialektikus materializmusából, hanem a háromszáz

család

összeesküvéséből,

nem

Gobineau

és

Chamberlain

dagályos

tudományosságából, hanem a Cion bölcseinek jegyzőkönyvé-ből, nem a katolikus egyház kimutatható befolyásából és az antiklerikalizmusnak a latin országokban játszott szerepéből, hanem a jezsuitákról és a szabadkőművesekről szóló zugirodalomból merítenek ihletet” (Arendt, 1992:241). Arendt szerint Hitler és Sztálin képes volt az embereket a hazugság mellé állítani, igazat és hamisat össze tudtak mosni. A két totalitarista rendszer működése jól mutatja, hogyan írhatja újra a történelmet és magyarázhatja másként a jelent a hatalom az összeesküvéselméletek segítségével. Azonban nemcsak a hatalom, hanem a „népköltészet” maga is képes erre a maga módján, így a rövid történelmi áttekintés éppen arra szolgál, hogy – a teljesség igénye nélkül – válogassunk néhány korábbi példát a konspirációs teóriák múltjából. Ezek közül számos ma is foglalkoztatja a közvéleményt és hatással van rá.

2.1. Összeesküvés-elméletek és antiszemitizmus

Németországban az 1770-es években már úgy hivatkoztak a titkos tárasaságokra – például az illuminátus rendre vagy a szabadkőművesekre – mint „zsidók által manipulált bábukra” és „valóságos menedékre meg nagyon kívánatos bázisra” a „Krisztus-gyűlölő zsidóság” számára (Bieberstein in Byford: 2011:47.). Augustin Barruel újságíró, jezsuita pap 1800-ban írt emlékezéseiben összekötötte a szabadkőművességet a zsidósággal, egy 1806-ban neki írt levélben pedig – amely egy olasz katonatiszt tollából született – azok az érvelési minták jelentek meg, amelyek egy összeesküvés-elmélet alapját szokták adni (uo.). A levél szerint az a tény, hogy a francia forradalom után 1791-ben teljeskörű állampolgárokká váltak a zsidók, önmagában azt jelenti, hogy részesei voltak az eseménynek, egyenesen irányítói voltak a szabadkőműveseknek és az illuminátus rendnek (Cohn in Byford, uo.). A liberális reformokat, amelyek Európa-szerte a zsidók javára is váltak, hasonló vádak követték (Wistrich in Byford, uo.). Franciaországra visszatérve: 1860-ban szaporodtak el a zsidókat főszereplőként említő konteók, Henri Roger Gougenot des Mousseaux író és újságíró A zsidó, a judaizmus és a keresztény emberek judaizálása5 című könyvével, amelyben a „kaballisztikus zsidók” sátáni 5

a magyar cím saját fordítás, az eredeti cím: Le juif, le judaïsme et la judaïsation des peuples chrétiens

7

terveiről „rántotta le a leplet”, folytatva a középkori vádakat, amelyek szerint a zsidók Krisztusgyilkosok, varázslók, kútmérgezők és gyerekgyilkosok (Trachtenberg in Byford, 48.). Mousseaux az említett vádakat azonban modernizálta, összefüggést teremtve köztük és a szekuláris politika, a felvilágosodás értékei, a racionalitás között (uo.). Mousseaux számos antiszemita szerzővel együtt átalakította a korábbi zsidó-képet, a 19. századi francia társadalom így „egyfajta laboratóriuma lett antiszemita koncepcióknak, ötleteknek és szlogeneknek” (Wistrich in Byford, uo.). Fontos szereplő az antiszemita összeesküvés-elméletek történetében Benjamin Disraeli brit konzervatív politikus és miniszterelnök. Könyve, a Coningsby vagy az új nemzedék 1844-ben jelent meg, egyik fő gondolatát pedig zsidó főszereplője fogalmazza meg, miszerint a világot nem azok uralják, akiket a kulisszák mögé nem látók elképzelnek. Azt állítja, hogy a nagyobb európai országok pénzügyminiszterei zsidók. Ezt a kijelentést aztán úgy értelmezték összeesküvés-elméletek gyártói, hogy egyfajta beismerésként szolgálnak, ráadásul attól a Disraelitől, aki maga is befolyásos zsidó – azt már nem vették figyelembe, hogy a könyv fikció volt, az említett országokban pedig nem zsidók voltak a pénzügyminiszterek (uo., 49). Oroszországban az 1880-as években a zsidó népesség jogköveteléseire az orosz hatalom jogfosztó adminisztratív lépésekkel és erőszakos pogromokkal válaszolt, amelyeket Európa más részeiről érkező antiszemita propagandával és ideológiával toldottak meg. Az éppen virágzó forradalmi és terrorista mozgalmak mögötti erőkként határozták meg őket (uo.). A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, ez a 24 fejezetre osztott pamflet is Oroszországból származik. 1905ben jelent meg először Szergej Nilusz A nagy kicsinyben, avagy az Antikrisztus és az ördög közeledő uralma a Földön második kiadásának mellékleteként (uo.), de a szerző nem ő volt – és persze nem is az összeesküvő zsidók. Németországban 1919-ben került forgalomba a szöveg Ludwig Müller von Hausen kapitány kiadásában, aki szerint az egyébként 1897-ben valóban zajló Első Cionista Kongresszus 24 titkos ülését összegzi a könyv (Aaronovitch, 2010:35-36.). A jegyzőkönyveket egy titkosügynök juttatta el egy frankfurti szabadkőműves páholyba, ahol az orosz titkosrendőrség mellett gyorsírók várták, hogy egy éjjel alatt megörökítsék a szöveget (uo.). A jegyzőkönyvekre fogékony volt a német fiatalság (uo., 38.), Nagy-Britanniában olyan lapok tartották valószínűnek az iratok valószínűségét, mint a The Times vagy a Spectator, a The Morning Post pedig már valódi összeesküvésről beszélt, amely mögött „egy félelmetes szekta” állt (uo., 39-40.).

2.2. Összeesküvés-elméletek és az Amerikai Egyesült Államok

8

A jegyzőkönyvek 1919 októberében jelentek meg az Egyesült Államokban, de Henry Ford lapja, a The Dearborn Independent áprilistól kezdve a bolsevizmusról is cikkezett, majd egy év alatt lassan összefércelte a különböző témákat – így jutottak el az „A nemzetközi zsidóság mint a legfőbb világméretű probléma” kampányig (uo., 40-43.). Az elmúlt három évtizedben az amerikai médiát is vonzották az összeesküvés-elméletek mint jelenségek (Bratich in Byford, 2011:38.), a nyolcvanas évek előtt a fogalom nem volt jelen például a New York Times lapban, a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évekig azonban megnégyszereződött a fogalom használatának jelenléte, ez pedig tovább emelkedett 2000 és 2004 között (Husting, Orr in Byford, uo.). Ez azonban, mint korábban ismertettem, nem jelenti azt, hogy az ilyen jellegű elméletek ne lettek volna népszerűek az előző évtizedekben is: 1939-ben az amerikaiak egyharmada gondolta, hogy az Egyesült Államok csak a nagyvállalatok érdekei miatt vett részt az első világháborúban (uo., 39.), az America First Commitee (AFC) „első embere”, Charles Lindbergh 1941-ben, kevéssel a Pearl Harbor elleni támadás előtt a második világháborúba való amerikai belépés lehetőségéről úgy nyilatkozott, „a három legfontosabb csoport, amely országunkat a háború felé tereli: a britek, a zsidók és a Roosevelt-kormányzat.” (Aaronovitch, 2010:121.). A háború után, 1953-ban szintén az AFC-hez tartozó történész Harry Barnes azt állította, Roosevelt egyrészt provokálta Japánt, másrészt pontosan tudta, hogy mikor és hol támadnak majd – ráadásul azt is el tudta érni, hogy az előzetes figyelmeztetést ne kapják meg a megtámadottak (Barnes in Aaronovitch, 129). Az Egyesült Államok politikáját többször is meghatározták az összeesküvés-elméletek: Joseph McCarthy szenátor a történelmi legenda szerint 1950-ben kijelentette, 205 olyan személy dolgozik a külügyminisztériumban, akikről a miniszter is tudja, hogy a Kommunista Párt tagjai (Aaronovitch., 148). McCarthy 1953-ban így szólalt fel, azt fejtegetve, hogy az Egyesült Államok helyzete magas rangú tisztviselők ellenséges összefogásával magyarázható: „…egy nagyszabású összeesküvés áldozataivá váltunk, olyané, amely mellett eltörpül minden hasonló vállalkozás az emberiség történetében. A leggyalázatosabb összeesküvés, és ha egyszer fény derül rá, vezetői örökre kiérdemlik minden tisztességes ember megvetését” (uo., 151.). Ezek az elméletek egyszerű magyarázattal szolgáltak a „hanyatló” Amerikára, amely éppenhogy emelkedett, azonban a kisembereknek nagy változásokkal kellett szembesülniük (Oshinsky in Aaronovitch, uo., 153-154.). Az amerikai ellenségképbe a gyanúba fogott személyek beillettek, hiszen „a Keleti-partról jöttek és jó iskoláik voltak, városokban éltek és szerették a művészetet, választékos zenei ízlésük volt”, azaz távol álltak az amerikai kisembertől (uo.). Akik kitalálták és terjesztették az összeesküvés-elméleteket az ötvenes években, azok az előző két évtized vesztesei voltak: a

9

háború utáni amerikait „vagy két évtizedig az az életérzés szorongatja, hogy kémkednek utána, merényleteket forralnak ellene, és minden bizonnyal teljes pusztulásra ítéltetett” (uo., 155.). Bár nem tisztem az összes fontosabb amerikai konteót felvázolni, a jelentősége és hangulata miatt a Kennedy gyilkosságról is érdemes néhány szót ejteni. 1963. november 22-én ölte meg Lee Harvey Oswald a 35. elnököt, John Fitzgerald Kennedyt, egy héttel ezt követően azonban már csak a lakosság 29 százaléka gondolta, hogy valóban egy magányos gyilkosról van szó (uo., 158). Aaronovitch rámutat: „ipari méretekben, de változó intenzitással és volumenben készültek a magyarázatok négy évtizeden át” a gyilkosságról (uo., 165), tehát olyan jelentőségű ügyről van szó, amelynek a hullámai sokáig nem csillapodtak. A 21. század elhozta az Egyesült Államok elleni legnagyobb terroristatámadást is. A 2001 szeptember 11-i támadás 3000 ember életét követelte6, miután a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba repülőgépek csapódtak be, az épületek pedig összeomlottak, és a Pentagon épületébe is belerepült egy gép. Az söszeesküvés-elméletek azonnal megjelentek, és hatalmas méreteket öltöttek: New York lakóinak 49 százaléka gondolta azt, hogy amerikai vezetők már korábban tudtak a készülő támadásokról, öt évvel később 36 százalék valószínűnek tartotta, hogy részt is vettek a támadások szervezésében (SunsteinVermeule, 2009).

3. ELMÉLETI HÁTTÉR

3.1. Miért születnek konspirációs elméletek?

Miután az összeesküvés-elméletek terjedése az Egyesült Államokban a népszuverenitás és köztársasági elvek veszélyeztetettség-érzésének tulajdonítható a koncentrált gazdasági hatalom miatt (Hofstadter in Hellinger, 2003:204-205.), és ahogyan az amerikai terjeszkedési politika konteókat termelt ki 1890-1930 között, úgy ma azok a feltételezések erősödnek meg, hogy a gazdasági globalizáció a demokratikus szuverenitás kárára történik (Hellinger, uo.). Hellinger amellett érvel, hogy bár a szakirodalomban ritka, hogy ne kóros politikai jelenségként kezeljék az összeesküvés-elméleteket, ezek nemcsak a „fantaszták” művei, hanem részei az (amerikai) tömegképzeletnek, valós ellentmondásokról való gondolkodásra sarkallnak, illetve behozzák a képletbe az egyénre szabott elszámoltathatóságot. Ezzel szemben állnak a

6
...