Atkinson 9. fejezet - gondolkodás és nyelv PDF

Preview

Summary

Atkinson & Hilgard: Pszichológia 9. fejezet – Gondolkodás és nyelv 1. NYELV ÉS KOMMUNIKÁCIÓ      a gondolatok közlésének elsődleges eszköze a nyelv egyetemes eszköz, minden emberi társadalom rendelkezik vele minden normálisan fejlődő ember el is sajátítja a számítógépekkel ellen...

Description

Atkinson & Hilgard: Pszichológia

9. fejezet – Gondolkodás és nyelv 1. NYELV ÉS KOMMUNIKÁCIÓ     

a gondolatok közlésének elsődleges eszköze a nyelv egyetemes eszköz, minden emberi társadalom rendelkezik vele minden normálisan fejlődő ember el is sajátítja a számítógépekkel ellentétben nekünk könnyen megy ennek az okai még mindig nem teljesen tiszták

Nyelvi szintek  a nyelvhasználat két alapvető formája a produkció és a megértés o nyelvi produkció  valamely kijelentésszerű gondolatunkat mondatba öntjük, majd olyan hangokat bocsájtunk ki, amelyek épp ezt a mondatot fejezik ki o nyelvi megértés  először a hangokra figyelünk, majd szavakká szervezett formáikhoz jelentéseket rendelünk, majd a szavakat mondattá kapcsoljuk össze  a nyelvhasználat tehát nyelvi szintek közötti állandó mozgást feltételez 

a nyelv o egy olyan többszintű rendszer, amely szavak és mondatok segítségével hozza kapcsolatba a gondolatot és a beszédet (Chomsky, 1965)

Nyelvi egységek és folyamatok  Fonémák (beszédhangok) o abban az értelemben kategóriák, hogy a fizikailag különböző hangok ugyanahhoz a fonémához észlelhetőek o a magyarban 40 fonémát különböztetünk meg o a fonémaosztályok minden nyelvben eltérőek o nem vagyunk tudatában a szabályszerűségeknek, de azokat minden probléma nélkül használjuk  Morfémák (szóegységek) o nem a szó (lexéma) a legkisebb jelentést hordozó nyelvi egység o képző, jel, rag – „toldalékok” – nyelvtani morfémák (prefixumok és szuffixumok)  ezeket minőségileg máshogy dolgozzuk fel, mint a jelentéssel bíró szavakat o szavak (lexémák)  legfontosabb jellegzetességük a jelentésük  a szót tekinthetünk úgy, mint a fogalom nevét, így jelentése az a fogalom, melyet megnevez  a szavak egy része többértelmű, egynél több fogalmat nevez meg  legtöbb esetben a mondat összefüggésrendszere világossá teszi a jelentést  Mondategységek o szószerkezetek, mondatok o minden propozíció (kijelentés) alanyra és állítmányra osztható ((logocentrikus gondolkodás)) o főnévi csoport, igei csoport

o o

jellegzetes megfelelések vannak a mondategységek és a kijelentésegységek, vagyis a nyelv és a gondolkodás közöt szintaxis  a szószerkezetekben és mondatokban szereplő szavak közötti kapcsolatokkal foglalkozik  egy mondat megértése során általában erőfeszítések nélkül és tudattalanul hajtjuk végre a szintaktikai elemzést, néha azonban, amikor az elemzés kudarcot vall, a folyamat tudatosul  nem tudatosan egy olyan elemzést követünk, amelyet később el kell vetnünk  mások szerint egyszerre képesek vagyunk arra, hogy egy mondatnak egyszerre több lehetséges elemzését is figyelembe vegyük

A kontextus hatása a megértésre és a produkcióra  gyakran a kontextus teszi előrejelezhetővé, hogy miről lesz szó o ekkor a megértés a magasabb szintekről az alacsonyabbak felé ugyanúgy halad, mint ellenkező irányban  a kontextus talán legfontosabb részét az a személy / személyek alkotják, akikkel éppen kommunikálunk (szándékok feltételezése) Idegi alapok  afázia – nyelvi képesség leromlása  bal agyfélteke, 2 terület is kritikus a nyelv szempontjából (de vannak egyéni különbségek is) o Broca-terület (homloklebeny hátsó részében)  Broca-afázia  a beszéd nélkülözi a folyamatosságot, akadozó  javarészt tartalmas szavak, kevés nyelvtani elem, kevés összetet mondat  a nyelvelsajátítás kétszavas korszakára emlékeztet  a szintaktikai fázis sérülése, szintaxis felbomlása  bár a bomlás nem teljes, képesek egyszerűbb szintaktikai elemzéseket elvégezni o Wernicke-terület (halántéki és nyakszirti lebeny határán)  Wernicke-afázia  folyékony „beszédének”  nyelvtanilag helyes, de tartalmatlan  nehéz a megfelelő főnév kiválasztása, gyakran ki is találnak szavakat  a szavak és fogalmak szintjének sérülése  egyéb afáziák o vezetéses afázia – súlyos nehézségek egy mondat megismétlésekor  a megértést és a produkciót támogató agyi területek összeköttetése sérült  a megértet szöveget a beszédlétrehozó központba továbbítani a két területet összekötő kapcsolatok sérülése miat nem képes

2. A NYELV FEJLŐDÉSE Mit sajátítunk el?  a fejlődés a nyelv mindhárom szintjén megfigyelhető 





Fonémák és fonémakombinációk o az anyanyelvünkben ugyanazon fonémákhoz tartozó hangok azonosítása gondot okoz számunkra o a gyermekek még képesek az összes nyelv különböző fonémáihoz tartozó hangok megkülönböztetésére o az első évben dől el, mely fonémák a fontosak az ő nyelvük számára, lassan elveszítik a megkülönböztető képességet Szavak és fogalmak o a gyerekek egyéves koruk körül kezdenek el beszélni o ekkor már rengeteget tudnak különböző fogalmakról o beszédtanulásuk kezdetén ezeket a fogalmakat vetítik rá a felnőttek által használt szavakra o a kezdeti szókincs szinte minden gyereknél azonos  főként emberekről (papa, mama, baba), állatokról (cica, kutyus, kacsa), járművekről, játékokról, élelemről, testrészekről, tárgyakról próbálnak beszélni o de gyakran szakadék az általuk kifejezni akart fogalmak és a rendelkezésre álló szavak közöt  ezért egy és két és fél éves kor közöt gyakori a kiterjesztés  pl. kutyus a tehén is  később az ilyen túláltalánosítások kezdenek eltűnni, felszaporodik a szókincs o robbanásszerű növekedés  1 és fél éves kor kb. 25 szó  6 éves kor kb. 14 000 szó  mindennap átlagosan 9 új szó tanulása – rá vannak hangolva  egy ismeretlen szóba botolván feltételezik, hogy egy egyelőre címke nélküli fogalomról van szó, s elhangzásának kontextusát használják fel a fogalom megtalálására Az egyszerű mondatoktól a bonyolult mondatokig o 1 és fél – 2 éves kor közöt kezdődik a szintaxis elsajátítása o először kétszavas mondatok („Ot paci”)  távirati jelleg, csak a legfontosabb tartalmat képviselő szavakat használják o később gyorsan átérnek a pontosabb mondatokra, az igei csoport is fokozatosan kibontakozik o majd az „és” és „így” típusú kötőszavak használata o végül pedig a nyelvtani morfémák is megjelennek o a fejlődés menete minden gyereknél hasonló

A tanulás folyamata  Utánzás? o szerepe van a szavak elsajátításában, de nem lehet a mondatprodukció és a mondatmegértés elsajátításának alapvető mechanizmusa o gyakran mondanak olyan mondatokat, amelyek sosem hallhattak felnőtektől („Kiment a tej”) o kétszavas korszak, csak távirati stílus az utánozás o nem a felnőtek másolása, valamilyen szabályszerűséget próbálnak használni (ezt jelzik a jellegzetes hibák)  Kondicionálás? o pozitív megerősítés a nyelvtanilag helyes mondatokért, kijavítás, ha hibáznak o de ennek működéséhez a gyerekek beszédének minden részletére reagálniuk kellene a szülőknek o illetve amíg a gyerek megnyilatkozásai érthetőek, a szülők nem javítgatják őket, ha megtennék sem érnének el vele semmit  Hipotézis-ellenőrzés? o csak valami specifikusat lehet utánozni vagy megerősíteni o a gyerekek azonban általános szabályokat sajátítanak el o feltehetően először hipotéziseket fogalmaznak meg egy-egy nyelvi szabállyal kapcsolatban, ha beválnak megtartják őket, ha nem, módosítják o ezek következményei az olyan, még hibás mondatok, amelyeket soha nem hallhatak o léteznek bizonyos hipotézisalkotást irányító elvek (pl. figyelnek a szavak végére, kivételek kerülése (túláltalánosítás ennek az eredménye))  Kritikák o egy általános séma kiterjesztése önmagában még nem jelenti azt, hogy a hibázásért valamely szabály alkalmazása lenne okolható o Marcus (1996) szerint a gyermeki nyelvtan a felnőttekéhez hasonlóan szerveződik, csak éppen a gyerekek – mivel ritkábban találkoznak a helyes alakokkal – kevésbé figyelnek a rendhagyó szavakra (pl. lovat és nem lót) o mások szerint nem szabályok megtanulásáról van szó, hanem a nagyszámú asszociációk közötti kapcsolat megtanulásáról – ennek az elképzelésnek is megvannak a korlátai  a nyelvtanulás a szabályokra és asszociációkra egyaránt épít

Veleszületett tényezők  A veleszületett tudás gazdagsága o minden gyermek, kultúrától függetlenül a nyelvi fejlődés ugyanazon szakaszain megy keresztül  1 éves – néhány szót ismer  2 éves – 2-3 szavas mondatok  3 éves – már nyelvtanilag helyes mondatokat is használ  4 éves – már szinte felnőtt módjára beszél o akkor is így halad, ha körülötük nincsenek beszédmodellként szolgáló emberek o süketnéma gyermekek házilagos gesztusokat alakítanak ki maguknak, ha nem tanítják őket – nyelvszerűvé válnak – saját nyelv o tehát a nyelvre vonatkozó veleszületet tudásunk nagyon is specifikus  Kritikus periódusok o a fonémák megtanulásában fontosak  13 éves kor után már elkerülhetetlen az akcentus idegen nyelv tanulásánál, előte nem okoz gondot  a felnőtek a már kialakult akcentust soha nem tudják levetkőzni (?) o a szintaxis elsajátításában is van kritikus periódus  az ASL-t (amerikai jelnyelv) a korábban tanulóknak még harminc év múlva is ügyesebben kell használniuk, mint a később tanulóknak  Genie elszigetelt esete  elmebeteg apa, vak anya  11 éves koráig egy bilihez szíjazva tengődöt a ház egyik eldugot szobájában  szinte semmilyen kapcsolata nem volt emberekkel, a nyelvi képesség csíráját sem lehetett felfedezni nála  beszédre tanítása korlátozot eredménnyel járt o a szavakat még képes volt valahogy megtanulni, de a nyelvtani szabályokkal nem boldogult o nyelvi képességei soha nem haladták meg a harmadik általános iskolások szintjét  Más fajok és az emberi nyelv o egyesek szerint a nyelvelsajátítás veleszületett képessége fajunk sajátossága o bár más fajoknak is vannak kommunikációs rendszereik, ezek minőségileg eltérnek a miénktől o a kommunikációs rendszerük produktivitása alacsony o a csimpánzok hangképző rendszere nem alkalmas emberi hangok képzésére – helyete jelnyelvvel próbálkoznak a kísérletekben  egy Washoe nevű, kivételesen okos csimpánz 130 különböző jelet produkált  úgy tűnik, az emberszabásúak által használt jelek megfelelnek a mi szavainknak, s a mögöttük álló fogalmak is a mi fogalmainknak  de kételkednek abban, hogy képesek a jeleket úgy használni, ahogy mi tesszük a mondatok összeállításánál o a törpecsimpánzok már jobbak ebben, de néhány éves gyakorlás után, és csak egy 2 évesnek megfelelő szintaktikai szint

3. FOGALMAK ÉS KATEGORIZÁCIÓ  

a gondolkodás felfogható az „agy nyelveként” is az introspekciónk azt sugallja, hogy nem egyetlen nyelvünk van o propozicionális gondolkodás  „lelki fülünkkel” hallot mondatok  propozíció – valamilyen tényállásra vonatkozó kijelentés o képzeleti gondolkodás  „lelki szemeinkkel” látot vizuális képzetek

A fogalmak funkciói  egy fogalom a dolgok teljes osztályát képviseli, azon tulajdonságok halmazát, amelyeket ehhez az osztályhoz kapcsolunk  a világot kezelhető egységekre osztják fel (kognitív ökonómia)  a legtöbb tárgyat nem egyedi tárgyként, hanem egy fogalom vagy osztály részeként érzékeljük  kategorizáció – a tárgyak fogalomhoz rendelése  lehetővé teszik tehát a közvetlenül nem észlelt információk előrejelzését, hiszen tudjuk milyen fogalom, amelyhez rendeltük a tárgyat  ez rendkívüli következményekkel jár arra nézve, hogy hogyan foglalkozunk a körülöttünk lévő világgal, meghaladhatjuk a közvetlenül rendelkezésre álló információkat  fogalmaink vonatkozhatnak cselekvésekre, állapotokra, elvont dolgokra, tárgyakra Prototípusok  egy fogalomhoz tartozó tulajdonságok két csoportba sorolhatók o a fogalom prototípusai  a fogalom legjobb példányának leírásai alkotják  a színek prototipikussága egyetemes, de van, ami kulturálisan meghatározot (pl. a prototipikus nagymama)  a létrehozásuk elvei minden bizonnyal egyetemesek o a fogalom magja  a tagsági viszony szempontjából kritikus tulajdonságok alkotják  életlen fogalmak – a prototípushoz való hasonlóságot kell megítélni o a természetre vonatkozó legtöbb fogalmunk életlen, nincs igazi definíciója  tipikalitás / tipikusság – mire gondolunk először – milyen egy tipikus alma stb. Fogalmi hierarchiák  a fogalmak milyen kapcsolatban vannak egymással  minden hierarchiában van egy preferált osztályozási szint, alapszint o a gyerekek minden másnál hamarabb tanulják meg az ide tartozókat, a felnőtek minden másnál többet használják őket, minden másnál rövidebb nevük van o általában ezen szerepel a legtöbb megkülönböztethető értékű tulajdonság  a világot a leginformatívabb szinten kategorizáljuk

Különböző kategorizációs folyamatok  kategorizációs döntéseink folyamatosak  fontos, hogy körülírt vagy életlen fogalomról van-e szó  szabályvezérelt kategorizáció o minél több tulajdonságot tartalmaz a szabály, annál több hibát követünk el a kategorizáció folyamán  minden bizonnyal azért, mert a tulajdonságokat egyenként értékeljük ki  az életlen fogalmaknál nem ismerünk elég meghatározó tulajdonságot a szabályvezérelt kategorizációhoz, ezért inkább a hasonlóságra támaszkodunk o mennyire hasonlít a mi példányunk és a prototípusra o hosszú távú memóriánkban őrzünk mintákat prototípusokról Fogalomelsajátítás  egyes fogalmak, mint a „tér” és az „idő” fogalmai veleszületetek lehetnek, a többit tanulni kell  A fogalmak prototípusának és magjának tanulása o kétféle módon  másokon keresztül – explicit oktatás  többnyire a fogalmi mag kialakulásakor  egyéni tapasztalataink alapján  a prototípusok kialakulásakor  eltart egy ideig, míg megtanulják, hogy a mag a tagsági viszonynak jobb mutatója, mint a prototípus, kb. 10 éves korban váltanak át világosan – ez lesz a végső kritérium 

Tapasztalati tanulás o példánystratégia  találkozik a fogalom egy ismert példányával, elraktározza annak reprezentációját  mikor később el kell döntenie, hogy egy új elem a fogalomba tartozik, megítéli, hogy mennyire hasonlít erre a reprezentációra  ez a stratégia jobban működik tipikus elemeknél, az első példányok többnyire tipikusak  a fogalmak elsajátításának mindig fontos eleme marad, a felnőtek is gyakran használják o hipotézis-ellenőrzés stratégiája  az elvonatkoztatást hangsúlyozza  megvizsgáljuk a fogalom ismert példányait, megkeressük közös tulajdonságaikat, és feltesszük, hogy ezek a közös tulajdonságok jellemzik a fogalmat  a továbbiakban minden új tárgyat ezen kritériumok alapján veszünk szemügyre, hipotézisünket akkor tartjuk meg, ha helyes döntésekhez vezet  a magba tartozó tulajdonságok azonosítását segíti



Idegi alapok o az agyunk az állatokra és az ember készítette dolgokra vonatkozó fogalmakat különböző területeken tárolja o de az is lehet, hogy az állatok fogalmai több perceptuális, mint funkcionális jellemzőket tartalmaznak, az ember készítete tárgyak pedig fordítva o az egyik irányzat szerint a tárgyak és a fogalmak prototípusai közötti különbség megállapítása más agyi területeket vesz igénybe, mint egy tárgy és annak fejünkben tárolt mintapéldánya közötti különbség megállapítása o a prototípusok alapján történő osztályozás nem függ a hosszú távú emlékezeti szerveződéstől

o

a szabályok alkalmazása más idegi képleteket vesz igénybe, mint a hasonlóságok keresése

4. KÖVETKEZTETÉSEK   

amikor propozíciókban gondolkodunk, gondolatmenetünk szervezet gyakran vitatkozásra emlékeztet egyik kijelentést azt a tézist vagy konklúziót képviseli, melyhez el szeretnénk jutni, a többi kijelentés pedig a tézis alátámasztóját, vagyis a konklúzió premisszáját

Deduktív következtetés  a logikusok szerint bizonyos érvelések deduktívan érvényesek  azt jelenti, hogy az érvelés következménye nem lehet hamis, ha a premisszák igazak  alapelvből vezeti le a következtetést  Ha van egy „ha p, akkor q” kijelentésünk, valamint egy másik p kijelentésünk, akkor ebből következtethetünk a q kijelentés érvényességére  a felnőttek feltehetően ismerik és alkalmazzák ezt a szabályt  a deduktív szabályokkal szembesülvén nem mindig használjuk a logikai szabályokat o az ilyen esetben alkalmazot pragmatív szabályok általában kevésbé elvontak, jobban illeszkednek a mindennapi élethez  pl. az engedélyszabály („Egy bizonyos cselekvés megtételéhez ki kell elégíteni bizonyos előfeltételeket”) o de mentális modellek is kialakíthatók a problémamegoldás során Induktív következtetés  egy érvelés akkor is jó lehet, ha deduktívan nem érvényes, hanem induktívan erős  igaz premisszák esetén igen valószínűtlen, hogy a következtetés hamis  az egyeditől halad az általános következtetésig  a valószínűséggel kapcsolatos érvelés o valószínűségi szabályok pl. o a gyakoriság szabálya  minél több egyed tartozik egy osztályba, annál valószínűbb, hogy X is az osztály tagja o és a konjunkciós szabály  a kijelentés valószínűsége nem lehet kisebb, mint a kijelentés más kijelentéssel vet együtes valószínűsége  de az emberek gyakran megszegik ezeket a szabályokat  inkább heurisztikákat alkalmazunk szívesen o ezek olyan egyszerű, viszonylag könnyen alkalmazható eljárások, amelyek általában – de nem szükségszerűen – megmutatják a helyes utat o a mindennapokban gyakran használjuk, helyesnek találjuk őket, de a megbízhatóságukkal gyakran gond van  hasonlósági heurisztika  a valószínűség helyet az egyedi esetnek a fogalom prototípusához való hasonlóságát nézzük (a kategorizálás miat van, a sztereotípiák életben tartása részben ennek is köszönhető)  úgy is érvényesülhet, hogy ha egy kategória néhány tagja egy bizonyos tulajdonsággal rendelkezik, úgy döntünk, hogy a kategória többi tagja is hozzájuk hasonló  oksági heurisztika  a valószínűség helyet a helyzet egyes eseményei közötti oksági kapcsolatok erősségét nézzük

Idegi alapok  a deduktív következtetéseknél sok olyan agyi terület aktivizálódot, amelyek az induktív következtetéseknél némák maradtak, és fordítva o deduktív következtetéseknél elsősorban a jobb félteke hátsó területe aktiválódott (téri reprezentációk) o az induktív következtetéseknél ezzel szemben a bal félteke homloklebenyi része aktiválódott (becslési problémák)  még folynak a kutatások, de úgy tűnik a két következtetési mechanizmus különálló struktúra az agyban

5. KÉPZELETI GONDOLKODÁS   

gondolkodásunk egy része vizuális jellegű gyakran idézzük fel részben vagy egészben korábbi észleleteket, végzünk rajtuk műveleteket úgy, mintha valódi észleletekről lenne szó a szubjektív benyomások azt sugallják, hogy a képzelet ugyanolyan reprezentációkat és folyamatokat érint, mint az észlelés, ráadásul a képzetekkel végzet mentális műveletek analógak a valódi látot tárgyakkal végzet műveletekkel – számos objektív kísérlet támasztja alá ezt a benyomást o a mentális forgatás a leggyakrabban vizsgált művelet – a reakcióidők megegyeznek a valódi forgatással o a képzeleti és perceptuális feldolgozás közötti további közös vonás, hogy mindkettőt korlátozza a képfelbontás finomsága  bár agyunkban nincs igazi képernyő, képzeleti képeink mintha egy olyan mentális közegben jelennének meg, melynek szemcsézetsége, felbontóképessége határozza meg, milyen részleteket tudunk felfedezni egy képen

Idegi alapok  az elmúlt években jelentős mennyiségű bizonyíték halmozódot fel, ami arra utal, hogy a képzelet és az észlelés funkcióit ugyanazon agyi terület szolgálja o a bal látótérre kiterjedő vizuális neglect a képzeletben is működöt o az agyi képalkotó eljárások is azonos területeket mutatnak, ráadásul a véráramlás mintázata is ugyanolyan  a képzeleti feladat az észlelésnél több perceptuális munkát igényel, magasabb az aktiváció

6. PROBLÉMAMEGOLDÁS 

a problémamegoldás során úgy haladunk egy adott cél felé, hogy nincsenek kész eszközeink annak elérésére, a célt tehát egyre kisebb alcélokra kell felbontanunk egészen addig, amíg a cél eléréséhez használható eszközökkel nem rendelkezünk

A probléma leképzése  egy probléma sikeres megoldása atól is függ, miként képezzük le (nemcsak a részekre bontástól) o propozicionális / vizuális leképzés is használható o fontos a leképzés tartalmának kérdése abban, hogy melyiket választjuk o pl. gyertyaprobléma – funkcionális rögződés – a gyufásdobozt legtöbben tartályként és nem polcként kezelik Problémamegoldási stratégiák  Newell és Simon (1972) munkáiból – a személyeknek hangosan kellett gondolkodniuk, a verbális jelzésekből próbálták levezetni, összevetítették őket a problémamegoldók lépéseivel (sorrend, eredményesség) o különbségcsökkentés  a kiindulóállapot és a célállapot közötti különbség csökkentése  olyan alcélok felállítása, amelyek közelebb visznek a célhoz o...