Magyar jogtörténet (Komlós jegyzet) PDF

Preview

Summary

Ez a dokumentum Komlós Ádám tulajdona, amely nem másolhatóés elektronikus úton sem továbbítható. Kizárólag az használhatjaakinek ÉN (azaz Komlós Ádám) adtam oda,MÁS NEM!Magyar jogtörténet I. JogforrásokA jogforrás többféle értelemben használt kifejezés: Alanyi jogforrás: az a személy vagy testület, ...

Description

Ez a dokumentum Komlós Ádám tulajdona, amely nem másolható és elektronikus úton sem továbbítható. Kizárólag az használhatja akinek ÉN (azaz Komlós Ádám) adtam oda, MÁS NEM! Magyar jogtörténet I. Jogforrások A jogforrás többféle értelemben használt kifejezés: Alanyi jogforrás: az a személy vagy testület, aki kiadja a jogszabályt (a dekrétumot a király, a törvényt 1608-tól a király és az ogy. együtt): Tárgyi: jogorrás: a jogszabály megjelenési formája (törvény, rendelet, stb) Írott (ius scriptum): írásban megszövegezték és szabályszerűen kihirdették Íratlan (ius non scriptum): létrejötte nincs meghatározott formához kötve, kialakulásakor nem rögzítik (szokásjog) Országos - helyi (partikuláris) A magyar jogfejlődés jellemzői: - a XIX. századig meghatározó módon a szokásjog alakította a magyar jogfejlődést. - A XIX. századig a szokásjog és a törvény között nincs jogforrási hierarchia, a kettő egymás mellett létezik. A szokásjog és a törvény a két legfontosabb, egymás mellé rendelt jogforrás. Azért mondhatjuk, hogy egymás mellé rendelt jogforrások, mert adott szokásjogból törvény lehet, ugyanakkor adott esetben a szokásjog erősebb lehet mint a törvény, s előfordulhat, hogy a erősebb szokásjog eredményeként veszti érvényét egy törvény. Pl. Az ősi öröklési rend szerint a fiú örököl, ha nincs fiú, a fiscus. Ezt a szokásjogi szabályt áttöri az Aranybulla 4. cikkelye, amely biztosítja a szabad rendelkezési jogot a leánynegyed kivételével. (Tehát a korábbi szokásjogot megváltoztatja a törvény, majd ezt a törvényt áttöri a szokásjog, ami azután beépül az újabb törvényba.) Az ezt követő mintegy 100 év alatt azonban a szabad rendelkezési joggal szemben kialakult az ősiség szokásjoga, amelyet Nagy Lajos 1351-ben törvénybe is iktatatott. - Az uralkodói jogalkotás, a törvény először a büntetőjog területén jelenik meg. Megpróbálja háttérbe szorítani a szokásjogot, de teljesen nem tudja azt kiszorítani. - A magánjog és az eljárásjog területén a törvényalkotás jóval később jelentkezik. A magánjog ui. az egymás mellé rendelt emberek viszonyait szabályozza, s az állam nem tartja feltétlenül szükségesnek, hogy ezeket a viszonyokat törvényekkel szabályozza. Ezért a magánjog és a perjog területén a szokásjog marad az uralkodó jogforrás, és kivételnek számít a törvény. Az államalapítás előtt az emberek egymáshoz való viszonyát a szokások határozták meg. Pl. egy gyilkosság esetén megjelenik a jogos bosszú igénye, amelynek során a tálio elve érvényesül. De úgy, hogy a sérelmet szenvedett személy nemzetségének valamely tagja elégtételt vehet a sértő személy nemzetségének bármely tagján. (nem feltétlenül azzal szemben alkalmazzák a megtorlást, aki a gyilkosságot elkövette) Hasonló a helyzet vagyoni jellegű sérelem esetén is. Fontos, hogy a bosszúnak közel azonos értékűnek kell lennie, mint az okozott sérelem. Az államalapítás után a büntetőjog területén megjelenik a törvényalkotás. (Szent István, Szent László és Könyves Kálmán törvényei az egyházjog mellett alapvetően büntetőjogi normákat tartalmaznak.) Az államalapítást követően lényeges változás, hogy nem a nemzetséget illeti meg a bosszú joga, hanem az uralkodó, mint a legfőbb bíró határozza meg a büntetendő cselekmény jogkövetkezményeit, ami egyébként ugyanaz lesz, mint amit korábban a szokás kialakított. Az uralkodó az évszázadok alatt kialakult szokásjogot elfogadja, de annak

2 érvényesülését mostmár ő biztosítja. A szokásból tehát úgy lesz szokásjog, hogy állami megerősítést kap. (a király, ill. az állam kikényszeríti a szokás érvényesülését.) Az uralkodó magánjogi területen is elfogadja a szokásjogi szabályokat, de nem tarja szükségesnek, hogy ezen a területen rögtön törvényt alkosson, beavatkozzon, hogy kikényszerítse a szokásjogi norma érvényesülését. A magánjog területén csak ott jelenik meg a törvényalkotás, ahol az uralkodó szükségesnek tartja, hogy beavatkozzon a magánjogi viszonyokba. Pl. megtiltja a korábbi szokást, a nőrablást, s szabályozza a házasságkötésre vonatkozó megegyezést. I. A szokásjog Olyan jogforrás, amely - évszázadok alatt alakul ki, - szájhagyomány útján terjed, - bizonyos jogi tartalommal bír, - az adott közösség magára nézve kötelezőnek elfogad. Werbőczi a Tripartitumban meghatározta a szokásjog érvényességi kellékeit. - okszerű, racionális legyen, azaz a közjó elérését szolgálja - tartós legyen (legalább 10 év) - ismétlődő, vagyis gyakran előforduló legyen. Szerinte a szokásjognak „háromféle ereje van”: - magyarázó: ha a törvény nem egyértelmű, a szokásjog alapján lehet megállapítani a helyes értelmét. - törvényrontó: ha a törvény ellentétben áll a szokásjoggal, a szokásjog alkalmazása gátolja a törvény érvényesülését - törvénypótló: amit a törvény nem szabályoz, ott a szokásjog az irányadó Joggyűjtemények A szokásjog az egyes területeken eltérésekkel érvényesül, egy idő után széttagolttá, partikulárissá válik. Megjelenik az igény, hogy a szokásjogi normákat írásban rögzítsék. Európában a XII-XIII. században elkészülnek a nagy szokásjogi gyűjtemények. Ezek joggyűjtemények, mert szerzőik az adott kor ill. terület szokásjogát jegyzik le (az élő szokásjogot, azaz azokat a normákat, amelyeket alkalmaznak), nem teljesek, és nem küszöbölik ki az ellentmondásokat. Kifejezetten magánjogi munkák. Magyarországon jóval később készülnek el a joggyűjtemények. Ez azért okoz sokszor nagy problémát, mert a szokásjog partikuláris, s esetenként komoly ellentmondás van az egyes területeken érvényesülő szokásjog között. Pl. a magyar nemesség mindig férfiágon örökli a nemzetségi vagyont. Főszabály szerint ez így van a székelyeknél is, de ha nincs fiú örökös, belép a leány öröklése (fiúlányság) Egy székelymagyar házasságnál problémás, hogy melyik szokásjogi norma érvényesüljön az öröklésnél. A jogbiztonság érdekében létkérdéssé válik a szokásjog írásba foglalása. Ez 1514-nen következik be Werbőczi Tripartitumának elkészítésével. Werbőczit II. Ulászló bízza meg a joggyűjtemény elkészítésével. A megbízás a nemesség magánjogának az összegyűjtésére vonatkozik. A munka elkészítésébe W. segítségére van a Kisebb Kancellária, amelyet Mátyás a Királyi Tábla hivatali segédszervévé tesz, s amely elkészíti az ítélkezéssel kapcsolatos írásbeli dokumentumokat, így jól ismeri a korabeli magyar szokásjogot.

3 W. maga is végigjárja a hivatali ranglétrát, s ennek során megismerkedik a magyar szokásjoggal. A Tripartitum jogkönyv, joggyűjtemény, függetlenül attól, hogy az volt az eredeti elképzelés, hogy törvény lesz belőle. W. 1514-re elkészül a munkával, az ogy. azt el is fogadja, a király aláírja, de nem szentesíti, ezért nem lesz belőle törvény, marad magánjogi joggyűjtemény. De W. 1517-ben a saját költségén kinyomtatja, s megküldi a vármegyéknek. A magyar bírói fórumok teljes mértében elfogadják és alkalmazzák. A Tripartitum fő jellemzői: 1. A nemesi magánjogot tartalmazza, de a magánjog, mint anyagi jog a rendi korszakban elválaszthatatlan az eljárási jogtól (perjogtól), így a T. a nemsi magánjoggal együtt az eljárásjogot is rögzíti. (A T. 2. könyve tele van eljárásjogi szabályokkal) 2. Bizonyos büntetőnormákat is tartalmaz. (Gyilkosság, nagyobb hatalmaskodás, felségsértés) Ennek oka, hogy egyes bűncselekményeknek magánjogi következményei is vannak. - pl. a hűtlenség (a király és az ország ellen elkövetett bcs.) büntetése fej-és jószágvesztés (a jószágvesztés magánjogi jogkövetkezmény) - a nagyobb hatalmaskodásé (egyik nemes a másik ellen támad) fej- vagy jószágvesztés - vérfertőző házasság büntetése az infámia (becsület elvesztése), ami a cselekvőképesség elvesztésével jár, így az illető nem lehet pl. tanú W. minden olyan bcs. kategóriát bevett a T-ba, aminek magánjogi jogkövetkezménye is van. 3. A T. 3. könyve a jobbágyságra vonatkozó szabályokat is tartalmaz. - Az ogy. a Dózsa-féle parasztháború után ül össze, és arra kötelezi W-t, hogy vegye be a Tba a parasztsággal kapcsolatos megtorló intézkedéseket (röghözkötés, robotkötelezettségek) - W. tudja, hogy a jobbágyságra esetenként (főleg a házassági vagyonjogban, az öröklésnél és a szerződéseknél) eltérő szokásjogi normák vonatkoznak, mint a nemességre. Ezeket rögzítette. A nemességnél pl. nincs házassági közszerzemény, amit a felek a a házasság alatt szereznek, az mind a férjet illeti. A paraszti házasságban viszont főszabály a közszerzeményi vagyon. Ez azért fontos, mert a nemesi családban a túlélő felesé semmit nem kap a házasság alatt szerzett vagyonból, a paraszti családban viszont a fele a túlélő házastársé. 4. részei: I. nemesi magánjog (ebben a részben található a primae nonus II. a peres eljárásra vonatkozó szabályok III. Vegyes szokásjogi normák ( egyes területek, pl. Horvát-SzlavónDalmátország, Erdély partikuláris szokásjogi normái, jobbágyokra vonatkozó normák, büntető normák stb,) Négyeskönyv (Quadripartitum) Ennek az elkészítésével I. Ferdinánd bíz meg egy bizottságot. Ezt az tette indokolttá, hogy a T. elkészülését követően változtak bizonyos mértékig a társadalmi és a gazdasági viszonyok, ami szükségessé tette volna a T-ban rögzített szokásjogi normák felülvizsgálatát, ill. az új szokásjogi normák beépítését. Az 1553-ra elkészült mű a T. egy kibővített változata. Tartalmaz egy 4. könyvet is, amelybe főleg alkotmányjogi szabályok kerülnek. Ebből ugyan törvény lesz, de nem ezt használják, hanem a T-t.

4 Bár a T. nagyon nagyjelentőségű a magyar jogtörténetben, a XVIII. sz. végétől, a XIX. sz. elejétől túlhaladottá válik: - Akadályozójává válik a fejlődésnek. A nemesség ui. ragaszkodik a T-ban rögzített nemesi magánjogi szokásjogi normákhoz, különösen azokhoz, amelyek az ingatlanokra vonatkoznak (mint pl. az ősiség.) - A megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyokra nem tu reagálni, megmerevíti a magyar jogrendszert. (Ezt látják a kor jogászai, van is kísérlet egy Novum Tripartitum létrehozására az 1700-as évek elején, amelynek az anyagi szabályok megújítása lett volna a célja, de ez végülis nem készül el. Az eljárási szabályok viszont az 1723-as bírósági reform eredményeként módosulnak.) - Új életviszonyok jelennek meg, s ezekhez kapcsolódóan új szokásjogi normák (mint pl. a bérlet), amelyeket a T. nem tartalmaz. - Nem tartalmazza a polgárság szokásjogát. Városi szokásjog Nem egységes. Az adott szabad királyi város bíróságától függ, hogy milyen szokásjogi normákat fogad el az ítélkezés során. - a személynöki városok szokásjoga nagyon hasonlít a nemesi magánjoghoz. - A tárnoki városok lakói hozzák magukkal az ősi szász szokásjogot. Fennmarad Buda város jogkönyve. Ez nemcsak azért fontos, mert így ismerjük az itt használt szokásjogi normákat, hanem azért is, mert itt székelt a tárnokmester, tehát itt bírálta el a Tárnoki Szék a tárnoki városokban hozott ítéletek elleni fellebbezéseket. A Tárnoki Szék által hozott ítéletek során alkalmazott normákat Mátyás uralkodása idején Laki Thuz János tárnokmester összeállította. Ez az összeállítás a tárnoki cikkelyek, amelyeket Laki Thuz János elküldött minden tárnoki városnak. Később 1602-ben Bártfán jelent meg a tárnoki cikkek gyűjteménye, amely belekerült a Corpus Iurisba is. és 1848-ig alkalmazták. A tárnoki cikkelyek tartalmazzák a tárnoki jogot (ius tavernicale). A tárnoki jog azon szabályok, elvek és tételek összessége, melyekkel ügyeikben, királyi kiváltságaik és régi szokásaik alapján tárnoki városaink éltek. A városi jogot a városi jogkönyvekben gyűjtötték össze. A legjelentősebb fennmaradt városi jogkönyvek: - Selmeci jogkönyv (IV. Béla korából) - Budai jogkönyv (Ofener Stadtrecht) (1413)alapja a magdeburgi jog - Pozsonyi jogkönyv (XV. század eleje) II. Törvények, dekrétumok A törvény kellékei a T. szerint: - a tisztességest parancsolja és a tisztességtelent tiltja - nem ellenkezhet az isteni törvényekkel - bölcsek tanítása legyen - büntesse az erőszakos kihágásokat - a közjót kell szolgálnia - meghatározza a követendő ill. a tiltott magatartásokat A törvény tulajdonságai a T. szerint:: - igazságos - tisztességes - a természet és a hazai szokások szerint lehetséges

5 - helyhez és időhöz illő - szükséges és hasznos - világos A törvény szerepe a T. szerint: - megenged - büntet - tilt - parancsol A törvények fajtái 1. Királyi törvények: az uralkodó által hozott jogszabályok, amelyek kötelező ereje a királyi hatalmon alapult. A királyi törvény csak az azt kiadó király életében bírt kötelező erővel. Az egy alkalommal hozott rendelkezéseket az uralkodó dekrétumba foglalta, és pecsétjével ellátva bocsátotta ki. István, László és Kálmán törvényalkotói munkája kiemelkedő az államalapítást követő időszakban. - Egyrészt a büntetőjog területén rögzítik a szokásjogi normákat, - másrészt az egyházra vonatkozó szabályokat fogalmaznak meg. A büntetőjog területén megfigyelhető fejlődés a törvényhozásban: - A bosszú hátterében az állt, hogy a nemzetség minden tagjának meghatározott értéke van, amit a vérdíj fejezett ki. Már a törzsi-nemzetségi korszakban megjelent, hogy a tényleges bosszú helyett a véríj kifizetésével is rendezni lehet a sérelmet (jóvátétel) Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a okozott kárt kell megtéríteni, ami már magánjogi jogkövetkezmény. - István büntetőjogi törvényeiben már a jóvátétel jelenik meg, meghatározza a jóvátételi összegeket, s háttérbe szorítja a bosszút a béke érdekében. Ha nem fizeti meg az elkövető a jóvátételt, akkor sor kerül a bosszúra. Megmarad viszont a bosszú, mint elsődleges jogkövetkezmény, ha valaki karddal öl meg valakit. - Szent László büntetőjogi normái sokkal szigorúbbak. Nála 1. helyre kerül a testi megtorlás. Oka: a magántulajdon védelmének a biztosítása. - Kálmán visszalép ahhoz a rendszerhez, amit István elkezd, tehát megint elsődlegessé válik a jóvátétel (mert ekkorra már eléggé megszilárdul a rend). Magánjogi normákat alig hoznak 2. Országgyűlési törvények: Amikor kialakul a rendiség, a törvényalkotás szempontjából döntővé válik az ogy. szerepe. Az uralkodó csak az ogy-sel együtt alkothat törvényeket. Ez Zsigmondtól, s különösen Mátyástól válik egyértelművé. A rendi korszaktól azt tekintették törvénynek, amit a törvényesen egybehívott országgyűlés elfogadott és a törvényesen megkoronázott király szentesített (aláírt, pecsétjével ellátott és kihirdetett). A törvénykezdeményezési jog mind a királyt, mind az országgyűlést megillette. A törvényhozás menete: A törvényjavaslatokat általában először az országgyűlési bizottságok vitatták meg, ezután került a két ház elé, akik üzenet formájában kommunikáltak egymással, ha mindkét ház elfogadta a törvényjavaslatot az uralkodó elé terjesztették szentesítésre. Kihirdetés: országgyűlésen ill. a vármegyék közgyűlésén történő felolvasással, a polgári korszakban a nyomtatott szaksajtó megjelenése után hivatalos lapban a „Közlönyben” való megjelentetéssel történt. - 1867-től Budapesti Közlöny - A 2. világháború után Magyar Közlöny A törvények hatálya:

6 A királyi dekrétumok csak az azokat kiadó király életében voltak hatályosak, ha azokat az új király is érvényesíteni akarta, meg kellett azokat erősítenie. Ezen kívánt változtatni Mátyás, aki a Nagy Dekrétumának 78. cikkelyében kimondta, hogy minden törvény örök életű legyen, de ezt II. Ulászló nem tartotta be. Az országgyűlési törvények hatálya addig tart, amíg másik törvény hatályon kívül nem helyezi, vagy le nem telik az az idő, amelyet maga a törvény meghatároz Törvénygyűjtemények Ezek jellemzője, hogy időrendben tartalmazzák a kibocsátott törvényeket ill. dekrétumokat, de minden szerkezeti vagy tartalmi jellegű rendezés nélkül. Kompilációs munkák: Ezek olyan törvénygyűjtemények, amelyeknél már megjelent a rendezés igénye, olyan értelemben, hogy kihagyták a törvénygyűjteményekből azokat a törvényeket, amelyek nem érvényesültek ill. amelyek ellentmondásosak voltak. Próbálták e mellett valamilyen rendszer szerint elrendezni a törvényeket. Magyarországi törvénygyűjtemények: 1. Az első nyomtatott törvénygyűjteményt Zsámboki János készítette, aki 1581-ben kiadta a Mátyás idejéig kibocsátott törvények túlnyomó többségét. 2. Mosóczy Zakariás és Telegdy Miklós püspökök összegyűjtötték, és 1584-ben kiadták a Mohács előtti törvényeket. Ez lett a Corpus Iuris Hungarici alapja. Ennek a gyűjteménynek az 1628-as bécsi kiadása már a Hármaskönyvet is tartalmazta. 3. Corpus Iuris Hungarici (1696) Az összeállítás kapcsán Szentiványi Márton 1696-ban használta először - nyilván a Corpus Juris Civilis és a Corpus Juris Canonici mintájára - a Corpus Juris Hungarici elnevezést, ami már a Mosóczy Zakariás és Telegdy Miklós által összegyűjtött törvényeken és a Hármaskönyvön kívül tartalmazta az 1687-ig kiadott törvényeket is. Szegedi János adta ki ismét a Corpus Iurist a XVIII század közepén. Ő volt az, aki a törvényeket ill. a dekrétumokat átlátható formába rendezte, azaz cikkelyekre ill. szakaszokra bontotta ill. számokkal látta el őket. A Corpus Iurisba később bekerültek a tárnoki cikkelyek, Mária Terézia 1747. évi katonai rendtartása és III. Ferdinánd Praxis Criminalisa. Az ún. régi Corpus Jurist 1848-ban adták ki utoljára. Az 1848 után hozott törvények gyűjteménye, a Magyar Törvénytár szintén viseli a Corpus Juris Hungarici nevet. 1896-ban látott napvilágot a millenniumi emlékkiadás. 4. Erdélyi törvénygyűjtemények: - Bethlen Gábor által kibocsátott perrendtartás (1619) - Approbáták: Ez egy olyan kompilációs mű, amelyet I. Rákóczi György kezdeményezésére kezdtek el szállítani, és II. György fejedelemsége idején készült el. 5 részből áll egyházjog államjog rendek jogai nemzetek jogai közigazgatási jogi szabályok - Compiláták: Ez az Approbáták időbeli folytatása, amelyet I. Apafi Mihály által felállított bizottság készített el 1688-ban. - Articuli Novellares (Új cikkelyek): Ez Erdély utolós törvénykönyve, amely az 1744-1848-ig terjedő időszakban hozott törvényeket foglalta össze. Oklevelek

7 Jelentőségük a jogforrások szempontjából az, hogy - a dekrétumok, privilégiumok oklevelek formájában kerülnek kiadásra - a jogügyleteket tartalmazó oklevelek tartalma is utalhat a korabeli szokásjogra, esetleg törvényekre. Az oklevél dekrétumról, privilégiumról vagy valamilyen jogügyletről kibocsátott hiteles írás. Hitelességét a pecsét bizonyította. Az ünnepélyes oklevelet függőpecséttel látták el. Az oklevélre szigorú formai előírások vonatkoztak. Részei: - bevezetés: ennek részei: fohász a kibocsátó neve és címe a címzett megjelölése üdvözlés - rendelkező rész: ez tartalmazta a dekrétum ill. a privilégium előírásait, az abban foglalt szabályokat, döntéseket, ill. ajogügylet leírását - zárórész: szankció megjelölése ill. az ügyletet megerősítő nyilatkozat - az oklevél végén szerepelt az aláírások (az oklevél kibocsátójának és a tanúknak az aláírása) a dátumok (egyrészt a jogügylet megtörténtének, másrészt az oklevél kibocsátásának a dátuma) Az oklevelet annak kibocsátója pecsétjével látta el, a dekrétumokon a király nagy pecsétje szerepelt.

Ideiglenes Törvénykezési Szabályok Az 1861-es Országbírói Értekezlet által összeállított büntetőjogi, magánjogi és eljárásjogi szabályok gyűjteménye, amely nem lett törvény, de a bíróságok alkalmazták. Kodifikáció A XVIII. sz-ban megjelenik az az igény, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek legalább egy jogterületet a maga egészében, ellentmondásmentesen átfogjanak, s lehetőleg úgy kerüljön megfogalmazásra, hogy a szabályai a jövőre is mutassanak, azaz a társadalmi viszonyok esetleges változásai ne tegyék szükségessé a törvény azonnali módosítását. Európában egymás után jelennek meg az ilyen átfogó törvénykönyvek. (Code Civil, Codwe Penal, Osztrák Polgári Törvénykönyv stb.) III. Privilégiumok A privilégium a törvényesen megkoronázott király által ünnepélyes alakban adott különös kiváltság. 2 fő típusa van: - Törvény jellegű privilégium: ez uo. általános hatályú, mint a törvény, tehát mindenkire vonatkozik, és nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is tartalmaz., és szankciókat is megjelölhet, tehát törvényként funkcionál. (Pl. 1222-es Aranybulla, 1405-ös városi dekrétum, az 1224-es Diploma Andreanum) - Egyszerű privilégium: pl. arnális levél (nemesi cím használatának engedélyezése egy adott személy számára), fiúsítási oklevelek, birtokadományok, vám- és harmincadfizetés alóli mentességet adományozó oklevelek. Ez csak jogokat tartalmaz, nincs szankciója, s csak arra a személyre, vagy kis közösségre vonatkozik, aki azt kapta. Mindig alárendelt a szokásjognak és a törvénynek.

8 A privilégium érvényességi kellékei: - a törvényesen megkoronázott király adja ki - a törvényekkel vagy mások jogaival ne ellenkezzé...