II. Észlelés PDF

Preview

Summary

Észlelés bemutatása...

Description

II. Észlelés Az érzékletek olyan bemeneti rendszerek, melyek, arra szolgálnak, hogy környezetünk sajátosságait segítségükkel megismerhessük – ezek pedig a túlélést szolgálják. Az érzékelés és észlelés a bennünket körülvevő világ felfogása és arról való tudáselemek megszerzése. o Érzékszervi benyomások tárggyá, jelentéssé szerveződése, magasabb rendű feldolgozása o Az érzékelés során a fizikai jelek az agy számára feldolgozható jellé alakulnak át, az észlelés során viszont ezekhez az érzékleti mintázatokhoz rendeljük hozzá a környezet ingereit, eseményeit o Minél egyszerűbb az érzékleti modalitás, annál komponensebb az agy o Az észlelés tulajdonképpen összegezi a minket ért tapasztalatokat o Az észlelés tehát magának az emberi elmének a működéséhez kötött olyan pszichológiai folyamat, amelynek biológiai fundamentuma az érzékelés o Észlelés az éppen érzékelt kép, az észlelet pedig a már kialakult kép bennünk o Az észlelés feladata:  Lokalizáció - A rendszernek meg kell tudnia határozni, hogy hol vannak a számára fontos dolgok  Tárgyak meghatározása - Az észlelőrendszernek képesnek kell lennie annak meghatározására is, hogy milyen tárgyakat észlel  Absztrakció – a rendszer kivonja a felismert tárgyak legfontosabb megkülönböztető vonásait  Perceptuális konstancia – észlelési állandóság, vagyis már környezeti adottságokban is felismerjük a tárgyakat

Észlelési elméletek Két alapvető észlelési típust különítünk el az elméletek szintjén BOTTOM – UP INGERVEZÉRELT Inger vezérelt folyamatról akkor beszélünk, amikor az inger határozza meg az észlelésünk, nincs szükség előzetes tapasztalatra, hogy észleljünk. Pl.: egy orvosi műteremben ahol operációt végeznek, az orvos megkér, hogy válaszunk ki egy specifikus szikét (előszőr halljuk a szike nevét és ez által nem tudnák kiválasztani) így a Bottom-Up észlelés lép életbe és az inger által kötjük össze az ismeretet.  

A fizikai valóság tulajdonságai által irányított feldolgozást feltételeznek Egyik leglényegesebb megállapítása

TOP – DOWN ISMERETVEZÉRELT Ismeret vezérelt folyamat esetén az észlelés lényegét csak a meghatározó kognitív műveletek, számítások megismerésével érthetjük meg. Pl.: Gondolunk egy ismert tárgyra így a mentális reprezentáció segítségével könnyen fel tudjuk ismerni a fél homályban.  A sémák hatnak az  

információfeldolgozásra Tudás vezérelt folyamat, előzetes információktól lesz kialakítva

Az észlelés a kognitív pszichológia felfogása szerint konstruktív, azaz beavatkozás, tapasztalat-, ismeretvagy koncepcióvezérelt (az







és egyben az elméletrendszer kiindulópontja az, hogy az észlelés aktív és közvetlen folyamat Szenzoros információ szerepe teljes, összetett ingerek (látás esetén: optikus elrendezés) az észlelés számára szükséges összes információt tartalmazzák. Az információ rendezett és egyértelmű. A környezet ingerei irányíthatják a feldolgozást – ez módosíthatja a m/ltbeli tapasztalatok alapján kialakult sémákat (tudást).





Vizuális ingernél a tárgy formája és színe tűnik fel először





I.

angolban egyszerűen csak topdown) mechanizmus Az észlelés konstruktív természetének egyik gyakran idézett bizonyítéka a téri dimenziók észlelése, amely a beérkező vizuális információkból /jraalkotott és -értelmezett, tehát konstruált három dimenzióra épül A konstrukció egyik alapműködése, hogy a környezeti ingerek forrására vonatkozó információk sémává alakulnak, és ez lesz az, amely az észlelést mintegy felülről irányítva hangolja. Következésképpen az észlelés nem lehet objektív, hiszen az észlelő az érzékelés során feldolgozott fizikai ingerek alapján felépíti, megkonstruálja az észleletet Az ilyen, /gynevezett mentális számítások (komputációk) során az észlelő élőlény a feldolgozott ingerekhez illeszti, hozzáteszi saját tapasztalatait, elvárásait. Jusson eszünkbe, hogy már Bruner ehhez eléggé hasonló hatásokat feltételezett a perceptuális készenlét elméletében. A közvetettészlelés-elméletek szerint tehát a világ konstruktív észleléséhez mentális reprezentációra, tudásra, azaz sémákra van szükség

Bottom-up elméletek 1. Biedermann – Geron elmélet / Konstruktív elmélet

Biederman (1990) szerint, ha megkísérlünk felismerni egy tárgyat, vizuális rendszerünk először nyers osztályozást végez a tárgy háromdimenziós jellemzői alapján. Ez a kezdeti kategorizáció a tárgyakat olyan csoportokba rendezi, mint „szék”„gomba” vagy „csésze”.   

Mivel a kezdeti osztályozás igen felszínes, nem tartalmaz finomabb, a megkülönböztetéshez szükséges részleteket Biederman szerint egy tárgy bármelyik nézete néhány egyszerű három-dimenziós forma, /n. geon (a geometriai ikonszóból származtatva) segítségével előállítható 36 alap geon-t különített el

 

Ez a konstrukció lényege, hogy egyszer lebontja, majd /jra felépíti Biederman geonjait két dolog jellemzi: o Egy-részt a geonok szinte akármilyen nézetből megkülönböztethetők o Másrészt szinte mindig felismerhetők, még akkor is, ha egyes részeik hiányoznak, így a geonokból álló tárgy különböző nézete vagy hiányos jellege nem állna /tjában a felismerésnek. Amint a megfelelő geonokat beazonosítottuk, a tárgyakat felismerjük még akkor is, ha mentális reprezentációjuk eltér a látottaktól

Az elmélet nagy érdeme, hogy magyarázatot ad arra, hogy egy tárgy szokatlan nézetből való ábrázolása miért nehezíti a felismerést.

2. James Gibson – Ökológiai elmélet / Direkt észlelés A világból hozzánk érkező optikai információk gazdag áradata – text/ra távolság szerinti változása, a tárgyak egymáshoz képest való elmozdulása, amint elsétálunk mellettük, és így tovább – elég ahhoz, hogy megoldjuk mindazokat a látással kapcsolatos problémákat, melyekkel a világban szembe kerülünk. o Bottom-Up, ingervezérelt, azaz a fizikai valóság tulajdonságai által irányított feldolgozást feltételező elmélet. o Az észlelés nem valamifajta vákuumban működik, hanem környezeti kontextusban, továbbá nem reprezentációk közvetítik, emiatt elválaszthatatlan a kontextustól és a cselekvéstől – az fogja eldönteni hogyan cselekszem o Az érzékelő-észlelő szervezet közvetlenül veszi fel az információt, mégpedig az evol/ció során a környezet ingereinek optimális feldolgozására kialakult, hatékony rendszerek segítségével – az élszelés aktív folyamat o Az észlelés ökológiai alapja az, hogy az organizmus műveletei a környezethez alkalmazkodjanak, és biztosítsák a t/lélést o A direkt észlelés nélkülözhetetlen eleme a mozgás, ez biztosítja, hogy a vizuális környezetet különböző szögből észleljük, és a vizuális információkat saját mozgásunkra vetítve interpretáljuk - Mozgás nélkül nincs valódi észlelés o A környezetből szerzett tapasztalatok azonnal és közvetlenül szolgálják az észlelést o A szervezet kivonja az ingerek ismétlődő , változatlan mozzanatait így ezek a környezet fizikai jellegzetességinek állandóságát tükrözik. Így lehetséges, hogy nincs szükség önálló kognitív strukt/rák feltételezésére, a környezet és az észlelés egymástól való kölcsönös függésének feltárásával megismerhetők az észlelés törvényszerűségei o Gazdaságosság érvényesül: Az információ azonnali szolgáltatása Affordancia (lehetővé tesz, engedélyez) : a direkt észlelés során a számunkra beérkező ingerekről tudjuk, hogy mire lehet őket felhasználni, azaz mire való, azaz adott inger (sajt a medvecsapdában példa) Gibson eredeti példája a kivágott fatörzs, amelyet nem egyszerűen csak lapos felületként észlelünk, hanem annak lehetőségét látjuk benne, hogy mire lehet használni. Ez az

/gynevezett tárgy-affordancia. Rá lehet tenni valamit, vagy éppen rá lehet ugrani is, ha például egy békáról vagy egy élénk emberről van szó. Az utóbbi példában már megjelenik a tárgyak közvetlen észleléséhez kapcsolódó cselekvési komponens, az /gynevezett akcióaffordancia. Ez utóbbi is elválaszthatatlan része az észlelésnek. Gibson szerint a tárgy „rezonál” az akció lehetőségeivel, a direkt észlelés pedig magában foglalja ezeket, mégpedig együtt a tárgyra vonatkozó fizikai információkkal. A fizikai valóság környezeti (kontextuális) jelzései tehát elégséges információt adnak az észlelt tárgyakról, személyekről, azok helyzetéről, illetve használati értékéről.

II.

Top-down elméletek 1. Richard L. Gregory – Az észlelés következtetés elmélete 1970

Ez egy konstruktív (top-down) elmélet, ami azt jelenti, hogy: az ismeretek egymásra épülnek az észlelés során, mivel az észlelés egyik fontos része a tárgy felismerés. o Annak felfogása, hogy éppen mit látunk elképzelhetetlen előzetes tapasztalat és tudás nélkül o Gregory szerint az észlelés egy hipotézis – ellenőrzés o Ennek a hipotézis-ellenőrzésnek az eredménye pedig az aktuális ingerek legvalószínűbb magyarázata, értelmezése o A legtöbb esetben az értelmezés igen pontos, és nincs szükség arra, hogy alternatív értelmezés után kutassunk. Gregory érvrendszerének egyik érdekessége az értelmező észlelés és a tudományos hipotézisvizsgálat összehasonlítása. Ezt mutatja be az GREGORY táblázat. A táblázatban szerepelnek azok az esetek is, amelyeket az jellemzi, hogy az észlelőrendszerben a hipotézistesztelés pontatlan Hipotézis Gregory elméletében, ahogy az ingerek beérkeznek, folyamatos feltevéseket teszünk és a legtöbb esetben ez a hipotézis beigazolódik. Általában az inger azt jelenti, amit gondolunk - ha ez a hipotézis nem bizonyosodik be, akkor beszélhetünk észlelési illúziókról. Gregory aszerint különböztet meg észlelési ill/ziót hogy fiziológiai mechanizmus vagy kognitív stratégia áll-e a háttérben. Ill/ziók fajtái:

 Mechanizmusillúziók: Olyan észlelési ill/zió, amelynek a hátterében fiziológiai mechanizmus áll. pl: negatív utókép: fekete – fehér minta eltűnése után inverz utóképet látunk Csap sejtek elfáradnak,= ha a piros szín esetében mereven bámuljuk azt, akkor a csapsejtjeinek elfáradnak és szemhunyás után ellentétes színként érzékeljük pl zöld  vízesés hatás: az adott irányba mozgó tárgyról elnézve az álló tárgy ellentétes irányba mozog.

o Hubble Wiesel: Vízesés elmélet: Különböző vonalak különböző sejteket aktiválnak. Ha sokáig bámulunk, egy bizonyos vonalú mintázatot, akkor elfáradnak a csap sejtek és ebben az esetben ellenkező irányba kezd el mozdulni a vizuális észlelet. Pl vízesés képen lévő tájon megfordul a vízesés/mozgás iránya.  Autokinetikus hatás: statikus fénypont a sötétben mozogni látszik o Pl 1 sötét szobában folyamatosan égve tartottak 1 fénypontot: a kísérletben szereplő személyek úgy észlelték, hogy a fény mozog hol ott egy helyben állt.  phi jelenség: egymás után elég gyorsan felvillanó pontok folyamatos mozgás látszatát keltik Ezeket az illúziókat Gregory szerint nem kell a perceptuális értelmezés keretében magyarázni, mivel megfelelően magyarázhatók annak alapján, amit a látórendszer működéséről tudunk.

 Stratégiai illúziók Az értelmezésnek köszönhető ill/ziók o Típusai: ● Észlelési konstanciák (a vizuális környezet állandóságát biztosítják) ● Kétértelmű tárgyak, paradox ill/ziók (lehetetlen tárgyak) ● Kreatív ill/ziók (kanizsa alakzatok)

2. Neisser – Peceptuális ciklus elmélet 1976 A világ megértése állandóan változik, ez alapján:  Észlelés, beleértve a figyelmet is, készség típus/, dinamikus aktivitás  Ennek értelmében az észlelés olyan, a megismerőfolyamatokból kialakuló aktív ciklus, amelynek rendeltetése, hogy általa a tapasztalataink értelmet nyerjenek. Az információk előzetes tapasztalataink reprezentációjához kapcsolódnak Ezek sémákat alkotnak Tapasztalatainkat ezen sémákhoz igazítjuk Ez irányítja exploráció során számunkra a hozzáférhető információk mintavételét A m/lt tapasztalatai és a jelen információi összekapcsolódnak a későbbi viselkedésünkkel.    



Perceptuális ciklus modell Lényege, hogy az észlelés során a világnak egy aktív, dinamikus megértése áll elő, mégpedig /gy, hogy ez a megértés az idők folyamán állandóan változik. Többről van tehát szó, mint valamiféle statikus reprezentáció létrejöttéről vagy a világot leképező modell kialakításáról. A koncepció alapmegállapítása, hogy a megismerőrendszer csak ökológiai kontextusában értelmezhető, az észlelés a környezeti tapasztalatok és az ebből kialakuló dinamikus reprezentációk kölcsönhatásában jön létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az észlelés állandóan változik, emiatt két észlelési esemény soha nem lesz azonos. Emlékezzünk az ettől eltérő állításon nyugvó tükrözéselméletre, amelynek egyik lényeges eleme az állandóság. Neisser modellje azt sugallja, amit minden különösebb pszichológiai előtanulmány nélkül is sejtünk, hogy az észlelés során a szenzoros és mentális folyamatoknak egyaránt szerepük van. Ennek kapcsolatrendszerét az elméletalkotók komplex modelljeikben eltérően képzelik el. A korai észleléseleméletek ellentmondásainak feloldását leginkább az segíti, ha belátjuk, hogy a kétféle megközelítés az észlelés eltérő aspektusait helyezi a középpontba. A komplex modellek közös jellemzője az, hogy az észlelés közvetlen és közvetett folyamatait egységbe szervezik.

3. David Marr – A vizuális észlelés komputációs modellje / Háromszintű elmélet

Marr az észlelőrendszer feladatának egy adott probléma megoldását tekinti, azaz azt, hogy az érzékszerveink által ny/jtott információk alapján meghatározzuk a bennünket körülvevő világot. Ez a meghatározás elég jól működik, még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az érzékszervi információ nem határozza meg elég pontosan, milyen is a világ valódi természete Az észlelés három eltérő absztaktság/, egymást kiegészítő szinten értelmezhető.







értelmező észlelés ● a legelvontabb szint ● az információfeldolgozásként értelmezhető a szabályok rendszere perceptuális ciklus ábrája--� ● az információ feldolgozás során a bemenet átalakítását illetve a megfelelő kimenet szervezését szolgálja az észlelés idegi „gépezete” ● A feldolgozó rendszer miként használja a szabályok rendszerét, a programot. ● Az észlelési folyamat az alkalmazkodáshoz szükséges hasznos képviselet.

 az észlelőrendszer feladata egy adott probléma megoldása  a vizuális észlelés magyarázatára dolgozta ki az elméletét, melynek a neve: David Marr komputációs alakfelismerés-elméletének vázlata vizuális észlelés komputációs elmélete: - hardver (agy) - algoritmus (a megfelelések rendszere) - számítások (komputációs szint) Az első két szint függ az észlelőtől, a legfelső szint észlelő független A képi reprezentáció:  vizuális bemenet, elővázlat (intenzitás, szélek) �2D  2,5D –s vázlat (árnyék, text/ra stb.)  3D –s szint: a tér reprezentációja (a tárgyak alakja), független az észlelő nézőpontjától

Marr részletesen kidolgozott elmélete a téri dimenziók észlelésével foglalkozik. Ebben az első szint (Marr vázlatnak nevezi) a vizuális bemenet kétdimenziós tulajdonságainak (intenzitás, szélek, kont/rok) reprezentációja. Ez az elmélet szóhasználatában a bemeneti információkból létrehozott első vázlat. A második vázlat az ezekből konstruált, már nem kétdimenziós, de még nem téri vázlat, az /gynevezett 2,5 D (D mint dimenzió) vázlat (árnyék, text/ra stb.). Marr nem véletlenül állapodik meg a 2,5 D kifejezésnél. Ezzel jelzi, hogy ezen a reprezentációs szinten már többről van szó, mint csupán a két dimenzióban hozzáférhető tulajdonságokról, mivel a reprezentáció az ezekből a tulajdonságokból létrehozott tulajdonságegyüttes, a reprezentáció referenciája azonban még mindig az észlelő maga. A 3-D szint, amely nem más, mint a térnek, azaz a tárgyak alakjának, helyzetének reprezentációja, olyan szintet jelent, amely már független az észlelő nézőpontjától, azaz itt már a tér absztrakt reprezentációjával van dolgunk. Marr elméletének kihívásaival még találkozunk a későbbi fejezetekben. Itt most azt érdemes mindenképpen megjegyeznünk,

hogy az észlelés pszichológiájában még ma is legtöbbet a reprezentáció első szintjéről tudunk, az erre épülő, észlelőfüggő második szint mélyebb feltárására számos kutatás irányul, az észlelőfüggetlen harmadik szint feltárása pedig még várat magára. Távolságészlelés Egy tárgy pontos helyének megállapításához ismernünk kell a tőlünk való távolságát (más szóval mélységét). Rekonstruálását távolsági jelzőmozzanatok, a tárgy távolságáról logikai vagy matematikai információval szolgáló különböző látási információk segítségével tudjuk elvégezni. A távolsági jelzőmozzanatok monokulárisak vagy binokulárisak lehetnek attól függően, hogy egy vagy két szemet igényelnek-e.

Gestallt elmélet Történetileg az első pszichofizikai modell, amely a látott kép tárgyakká szerveződését leírta, a Gestalt-elmélet volt. A koncepciót először 1879-ben Wilhelm Wundt írta le, de csak később, a századforduló után, Max Wertheimer, Kurt Koffka és Wolfgang Köhler munkáinak köszönhetően (1923-1947 között) formálódott ki teljesen. A Gestalt-megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a tárgy (az „egész”) több, mint a részek összessége (a tárgyakat alkotó elkülönült körvonaldarabkák összege). A Gestalt-pszichológusok három fő területre koncentrálták munkájukat, ezek  az alakzat és a háttér összefüggései  a csoportosítás szabályai  az alakzatok „jósága” vagy pregnanciája A Gestalt-elméletek ma is érvényes módon írják le azokat a fő szabályokat, amelyek alapján a háttértől már elkülönült körvonaldarabok egységes alakzatokká, tárgyakká szerveződnek.

1. Figura és háttér A perceptuális organizáció, vagyis az észleletté szervezés legalapvetőbb elve, hogy ha egy inger két vagy több elkülöníthető részből áll, akkor egy részüket általában figurának (tárgynak), a maradékot háttérnek látjuk. Többnyire a számunkra érdekes tárgyat tekintjük figurának, amely a háttérnél összetartozóbbnak tűnik, és némileg előtte helyezkedik el, a háttér pedig a figura mögött megjelenő terület (Singh és Hoffmann, 2001). A háttérré és figurává szerveződés az elménk terméke, nem pedig az inger velejárója. A figura, háttér észlelése továbbá sohasem jelenik meg egyidejűleg, tudjuk, hogy mind a kettő lehetséges, de csak az egyiket, vagy a másikat látjuk. A figura háttér nemcsak a látás modalitásban jelentkezik (utcazajban kihallhatjuk a madárdalt).

Rubin serleg (Edgar Rubin Dán pszichológus után). Az alakzat kétértelűsége épp a figura és háttér váltakozásán alapul. Az elmélet a zenében is megfigyelhető: jellegzetes példája a kánon (ugyanaz a dallam szólal meg időbeli eltolódással).

2. Csoportosítás A tárgyakat nem csak kiemeljük a háttérből, hanem sajátos módon csoportosítjuk is őket. A Gestalt pszichológusok számos elvet megfogalmaztak arról, hogy milyen törvényszerűségek mutatkoznak a pontok csoportosításában.

3. Gestalt szerveződési elvek -törvények o Egyszerűség elve: minden mintázatot /gy látunk, hogy a lehető legegyszerűbb strukt/ra szolgál domináns értelmezésként (domináns interpretáció). Az ismert olimpiai ötkarikát például tehát valóban mint öt kört észleljük, és nem mint kilenc bonyolult alakzatot. o Hasonlóság elve: az egymáshoz hasonló dolgokat egymással csoportosítva mint egységet észleljük. Ezért látjuk az egymástól egyenlő távolságra lévő köröket és kereszteket mint sorokat, és nem mint oszlopokat. o Jófolytatás (pregnancia) elve: azokat a körvonalszegmenseket csoportosítjuk körvonalegésszé, melyek görbülete a legkevesebbet változik, más szavakkal: az egyenes vagy a folyamatos görbület mentén elhelyezkedő pontok tartoznak össze. o Közelség elve: az egymáshoz közelebbi tárgyakat csoportosítjuk. o Közös sors törvénye: az együtt (egy irányban, azonos sebességgel) mozgó tárgyakat egységnek látjuk. o Zártság elve: az egésszé szerveződésben a zárt alakokat nehéz kibontani.

a) egyszerûség, b) hasonlóság, c) jó folytatás, d) közelség

Hogyan alakulnak ki ezek a szabályok? Valószínűleg tanulás és tapasztalat /tján: az egyedfejlődés alatt a környezettel való interakció során észlelt szabályszerűségek alakítják

őket. szabályszerűségeket azonban a vizuális feldolgozórendszer működési sajátosságai határozzák meg.

Binokuláris jelzőmozzanatok 





A két szem együttesen azért képes a mélységről információt szolgáltatni, mert a ...